Portálunk olvasóinak aligha szükséges bemutatnunk Kerényi Imrét. Már csak azért sem, mert metamorfózisainak pontos nyilvántartása meghaladná erőinket. Ám ami igazság, igazság, még ha ajkáról is hangzik el. És a minap ez történt. Lett is haddelhadd. Címbeli kijelentését követően az Együtt-PM Szövetség felszólította a miniszterelnököt, „haladéktalanul távolítsa el pozíciójából”.

Ilyenkor mondja az ember ugye, hogy totális a tragédia, ha a fentieket olyan mondja, akitől ezt nem várta volna. Pedig semmi új nincsen abban, amit Kerényi mondott. Éppúgy nincs, mint ahogyan abban sem volt, amit korábban Jeszenszky Géza mondott egy bizonyos minoritásról annak meglehetősen tartós társadalombeilleszkedési problémái miatt.

A Néphazugság természetesen azonnal elemében érezte magát, s a minap közölte az Együtt-PM Szövetség idézett felszólítását, indoklásul hozzátéve annak részéről Szabó Szabolcs mondatát: „Kerényinek nincs helye a közéletben, miután gyűlöletkeltő kijelentéseivel kiírta magát az európai emberek sorából.”

Egyszerűen megáll az ész. Eszerint „gyűlöletkeltés” már az is, ha valaki valakinek valamelyik tulajdonságát megnevezi? Csak úgy, kommentár nélkül is? Amitől el kell határolódni, mint tette most Kerényi kijelentésével kapcsolatban Kulka János, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója és a Magyar Színházi Társaság is?

Minderről eszünkbe jut Pozsonyi Ádám egyik szatírája a „liberális hét”-ről. Amelyben beszámol, milyen csalódássorozat érte, amikor elment egy ilyenre. Egyszer csak meglátott egy fiatalembert, színes ruhában. Odament hozzá:

„ – Buzi az úr? – kocogtattam meg a vállát. – Szeretném, ha tudná, hogy én nem nézem le emiatt. Én Önt ugyanolyan embernek tartom, mintha normális lenne.”

S a reakció annak részéről? „Valahogy nem láttam szemében a hála és öröm könnyeit.”

Ilyen könnyek persze a mi szemünkben sem láthatók. De lesznek, ha a miniszterelnök éppen a nevezetteket távolítja el pozícióikból. Éspedig haladéktalanul.

Ifj. Tompó ászló – Hunhír.info