Aki csak egy kicsit is figyelmesebben követi a Néphazugság háza táján április 5-e óta történteket, bizonyára felfigyelt arra, mennyire lelepleződött a se nem magyar, se nem szocialista utódpárt holdudvara. Egyre jobban retteg attól, hogy kicsúszik lába alól a talaj, hiszen tanulni sohasem akar, pláne nem történelemből. Most éppen a Jobbikot szapulja, mondván, programja üres beszéd. Mert az övé ugye nem az. Már ha van ilyenje egyáltalán. Mindenesetre akár van, akár nincs, bizonyítsa be iménti állítását!
Az orgánum szombati számában bizonyos Hajba Ferenc úgy tűnik, kénytelen elismerni, mekkora bukta volt hőn szeretett pártja számára április 5-e:
„Egy nagy bukásból fel lehet állni, igaz, ugyanúgy folytatni már nem lehet. Legalábbis nem célravezető. A folyamatos leépülésből, eljelentéktelenedésből azonban nincs visszaút. Miközben az MSZP-ben kívülről nem látni erőt, megújuló szándékot, a Jobbik – sok esetben – balról előz, már a második helyen áll a közvélemény-kutatások szerint.”
Miért, talán bizony belülről látni? Ha egyszer ennyire nincsen visszaút a leépülésből, az eljelentéktelenedésből, miért a görcsös nekifeszülés a hatalomért?
„Az MSZP tartozna annyival önmagának, tagjainak, szavazóinak, de különösképpen azoknak az értékeknek, melyeket a baloldal Európa-szerte hitelesebben tud érvényesíteni a jobbnál, és persze az országnak azzal, hogy végre találja ki, majd radikálisan újítsa meg önmagát. Mert különben rövidesen ott tart, hogy padlóra rántja magával együtt az egész baloldalt, s az egyre inkább szemmagasságba kerülő bejutási küszöb felé kell félénken pislognia.”
Contradictio in adiecto, mondhatjuk erre klasszikus logikai terminussal. Önellentmondás. Egy az előbbi bekezdésben elismerten kimúlt pártmédium beszél hiteles érdekérvényesítésről?
Mindenesetre még mielőbb hajba kapnánk „az egyre inkább szemmagasságba kerülő bejutási küszöb felé félénken pislogó” néphazugságos holdudvar iménti impertinenciáján, szemezgessünk tovább orgánumuk főoldalán! Vasárnap az „Együtt-PM agrárpolitikusa” titulust hordozó Szabó Rebeka vitáról karattyolt. Amiben egyszer s mindenkorra le kell leplezni, no nem önmagukat, hanem egyedül a – Jobbikot:
„Miről szól a Jobbikkal folytatott vita? Nem másról, minthogy leleplezzük a pártot, hogy nem hagyjuk, hogy a Jobbik vita nélkül ússza meg a mindennapokat, hogy emberek a Jobbikra adott érdemi reakció híján ne gondolhassák azt, hogy egy valójában az EU-ból hazánkat kivezetni akaró társaság valós politika felelősséggelbírhat.”
Jegyezzük meg: politikai felelősséggel! Hát ennyire nincsen határa a füllentésnek, legalábbis bizonyos berkekben? De olvassuk csak tovább:
„Csak egy érveken és tényeken alapuló vitában lehet visszaszorítani a Jobbikot. Lássa minden tévénéző, ahogyan a tények és tudás után rájuk szakad a csend, rájuk szakad politikai tudáshiányuk. Nem azáltal lesz ugyanis egy számjegyű a Jobbik támogatottsága, hogy olyan hangosan kiabáljuk, hogy „karantén, karantén”, hogy az még a Hazatérés Templomába is behallatszik, hanem, hogy bizonyítjuk, hogy a Jobbik programja üres beszéd, és sok-sok évnyi könyvtárazás vár még rájuk. Vitával lesz a 20 százalékból egy szemjegy, és ha az megvan, onnan meg sem állunk a nullázásig.”
Szóval karantén helyett „érveken és tényeken alapuló” vita szükségeltetik. Meg könyvtárazás. Ami persze, tegyük hozzá azért, mindenkire ráfér – elvégre a jó pap is holtig tanul, ugye –, ámde valahogy különösen is éppen a Néphazugság és a mögötte álló, folyamatosan leépülő, eljelentéktelenedő párt háza táján. Ahol elsőkként mutathatnának erre példát. Csak kérdés, meddig várjunk reá?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info