Akció reakciót szül, tanultuk egykor. Legalábbis mi, akik két lábbal járunk itt a földön, és nem komputerek mellett töprengünk éjt nappallá téve a társadalmak bizonyos szegmensei által kiváltott konfliktusok elkendőzésének lehetőségein. Mások persze másként vannak ezzel. Csodálkoznak, hogy nő az antiszemitizmus, ugyanakkor tagadják, hogy van cigánybűnözés. Ki érti ezt?
„Egy felmérésből az derül ki, hogy a magyar férfiak 55 százaléka hajlik az antiszemitizmusra, a nőknél az arány 28 százalék.” – írja Dési Jánosra hivatkozva Szemere Katalin a Néphazugság május 15-ei számában. Felmérések ide, felmérések oda, csak egyről hallgat, magáról a lényegről. Arról, miért, hogy egyre többen vannak mindkét nem részéről, akiknek kezd egyre inkább elegük lenni az örökösen kizárólag származásuk miatti kirekesztettségükről panaszkodókból, akik, kirekesztettség ide, kirekesztettség oda, mégis mindenhol döntéshozó helyzetben vannak. Akik amolyan megrögzött mazochistákként írják naphosszat jelentéseiket onnan, ahol éppen vannak. Főleg innen, hazánkból, amely maga a kirekesztés földje.
Vagy a tengerentúlról, hiszen ott is nyilván kirekesztettek, amiért is minden jajszavukat azonnal közölni kell, virtuálisan félreverve a harangot: baj van! Ott is dúl a kirekesztés, ráadásul a másik szegmensbeliekkel szemben szintúgy:
„Megdöbbent, amikor kormányzati tisztségviselők néha a legfelsőbb szinteken is bűnözőknek vagy beilleszkedésre képtelen embereknek állítják be a romákat, olyan sztereotípiákat használva, amelyek náci teóriákat idéznek – hangzik az a közlemény, amelyet pénteken Benjamin Cardin marylandi demokrata szenátor, az Egyesült Államok Helsinki Bizottságának az elnöke adott ki pénteken az auschwitzi roma lázadás és magyar zsidók végső deportálási hullámának a 70. évfordulója alkalmából.”
E május 16-ai néphazugságos hírverés szerint tehát náci teória a cigánybűnözés. Lehet, hogy a derék polgárjogi harcos hírében álló demokrata szenátor még sehol nem látott putrikat putrik hátán? Vagy a nép és a nemzet szóról is a néhai Harmadik Birodalom ideológiája jut maholnap már az eszébe, amelyek használatától szigorúan óvni fog?
Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a Néphazugság háza táján. Különösen is, ha TGM-mel találkozik. Mert miként lehetséges, hogy a mindig is amolyan meg nem értett polihisztor szerepében tetszelgő Tamás Gáspár Miklós akkori logikai bakugrást kövessen el, mint az idézett orgánum május 14-i számában? Amiben pedig ezt olvassuk tőle:
„Magam sem szoktam mostanában egyetérteni Heller Ágnes és Konrád György nyilatkozataival – sem a bennük kifejeződő világnézettel, sem a stratégiával, sem a módszertannal, sem a stílussal.”
Igen, nem tévedés, ez TGM-től való. Csakhogy néhány bekezdéssel alább ez is:
„Ámde az a baj, hogy Heller és Konrád ellen gyalázatos médiahajsza folyik mind a balközép, mind a jobboldali, mind a szélsőjobboldali sajtóban, mind a blogoszférában, mind a közösségi médiákban, mind kommentek tízezreiben. Az egész példátlan médiakampányt belengi a pártsemleges, pártfüggetlen antiszemitizmus mámorító illata. A két judeoliberális „ikon” még soha nem látott kommunikációs lincselés tárgyát képezi.”
Vagyis eh, reménytelenül megveszekedett egy világban élünk, ahol e két drága jó ember ellen lassan már mindenki részéről hajsza folyik! Pedig őket ugyebár csak hódolat illetné meg, még akkor is, ha nem értenénk velük egyet. Mert ők ab ovo mégiscsak olyanok, mint az égbolton fénylő csillagok. Ám ha úgy van is, napszemüveg azért még nem kell a látványukhoz. De nem ám.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
