Amint Bogár László közgazdász a minap jelezte, Görögországban az államadósság aránya a válság előtti százszázalékos szintről százhetvenhétre nőtt, a brutális megszorítások során az elmúlt hat évben nagyjából hatszázmilliárd dollárt veszített el, ám a java még csak most következik. Nincs ebben semmi meglepő persze. Világválság van? Igen, mert a liberális kapitalizmus a gazdasági életet teljesen függetleníti az erkölcstől!

Ami persze nem mai felismerés. Nyolcvanhárom évvel ezelőtt ezen a napon adta ki XI. Piusz pápa Quadragesimo anno kezdetű enciklikáját a társadalmi rend megújításáról, XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű apostoli körlevele megjelenésének negyvenedik évfordulóján. Ha valamikor, akkor éppen ma kellene ott lennie korántsem csak a teológusok, hanem az államférfiak, politikusok s pláne közgazdászok asztalán is. Amolyan iránytűként.

Máig kísérti ugyanis nemcsak az Európai Unió szuperbürokratáit, hanem általában a világ gazdaságpolitikájának formálóit a liberális kapitalizmus szelleme. Amely a munkásokat csupán bér- és gyárrabszolgáknak tekinti, és a munkájukból nyert profitból óriásvagyonokat biztosít egyes pénzügyi és politikai körök számára. Vagyis a legelemibb erkölcsi kritériumoktól is teljesen függetleníti a gazdasági életet. Aminek tarthatatlanságára XI. Piusz enciklikájában így hívta fel a közfigyelmet:

„S bár a gazdaságnak és az erkölcsnek megvan a maga különálló területe, mégis nagy tévedés volna a gazdasági rendet az erkölcsi rendtől úgy elválasztani, hogy a gazdaságot az erkölcstől függetlennek mondjuk. Az úgynevezett gazdasági törvények, amelyek a dolgok természetéből és a testből és lélekből álló ember lényegéből folynak, meghatározzák a célokat, amelyeket az ember a gazdasági téren vagy el nem érhet, vagy elérhet; és ha igen, milyen eszközök alkalmazásával. Az emberi ész pedig ugyancsak a dolgokból, valamint az ember egyéni és társadalmi természetéből világosan fölismeri a teremtő Isten által az egész gazdasági rend számára kitűzött célt.”

Prófétai sorok ma is, ugyebár. Az akkori Szentatya, megannyi közgazdászt, bankárt, gyárost
megszégyenítve, rámutatott továbbá arra is, hogy az emberi természettől elidegeníthetetlen magántulajdon szociális- és közjellege tagadása vagy gyengítése individualizmushoz, félreismerése vagy kiüresítése pedig kollektivizmushoz vezet. XIII. Leó nyomán hangsúlyozta, hogy az államhatalomnak nem szabad túlméretezett adókkal tönkretennie a magánszemélyek tulajdonait, miközben elítélte azt a túlzást is, miszerint a magántulajdonjog megszűnik, ha annak birtokosa nem teljesíti a társadalom által elvárt kötelezettségeit. Az individualizmus Szküllája és a kollektivizmus Kharübdisze közötti középutat a munkaadók és a munkavállalók közötti feszültségek megszüntetése céljából az állam által felállított nyilvános szaktestületek működésében látta, a hivatásrendiségben, a manapság Brüsszelben is sokat emlegetett, de komolyan ott nem vett szubszidiaritásban, amely mindkét fél között az élet alacsonyabb szintjein is biztosítja a lehető legnagyobb emberi hozzáértéssel történő együttműködést, megszüntetve ezzel a munkástömegek elproletárosodásához vezető kartellek monopóliumhelyzetét.

De szép is lenne, ha a mai válság miatt panaszkodó közgazdászaink és politikusaink vennék a fáradtságot, és megfogadnák XI. Piusz máig roppant időszerű intelmeit! S azok értelmezéshez, bármennyire is megerőlteti intellektusukat, tanulmányoznák a hivatásrendiség magyar irodalmának legjavát, így mindenekelőtt Huszár Károly Lehet-e segíteni az emberiségen? (1934), Kovrig Béla Hogy életünk emberibb legyen (1940), Közi-Horváth József (Proletárok megváltása (1936), Lacza István Szociális etika (1943), Mihelics Vid Az új szociális állam (1931), Világproblémák és a katolicizmus (1933), Az új Portugália (1939), Hivatásrendi társadalom (1940),  Mikos Ferenc A Quadragesimo anno gazdasági rendje (1934),  Varga László SJ Társadalmi etika (1935),  Legyen igazság! (1938),  Új társadalmi rend felé (1940), Szociális reform és hivatásrendiség (1941) és Wünscher Frigyes Keresztény erkölcs és nemzeti gondolat a gazdasági életben (1937) című művét! Mindannyiunk javára. Hogy megszűnjék végre a gazdasági életet az erkölcstől teljesen függetlenítő liberális kapitalizmus miatti permanens válság!