Tizenkettedszer masíroztak fővárosunkban tegnap az „Élet Meneté”-n. S ez alkalommal sem maradtak el a megszokott toposzok: mi, magyarok, bűnösök vagyunk kiirtásukért. Minderről Benedek István, a jeles elmeorvos juthat méltán eszünkbe. Nem lehet velük öt mondatot sem váltani anélkül, hogy ajkukról a zsidó sérelem fordulat ne hangzana el. De, jó magyar szokás szerint, ilyenkor valahogy soha sincsen a bársonyszékben éppen ülők közül, aki figyelmeztetné őket: ahonnan enni kapunk, oda nem piszkítunk.

Igaz persze, miért is figyelmeztetnék őket, hiszen úgysem hederítenének reá. Márpedig elmeorvosok a megmondhatói, hová vezet az akár vélt, akár valóságos traumáink állandó felgöngyölgetése, ráadásul úgy, hogy azokért mindig mindenhol csak másokat okolunk.

Benedek professzor örök álmát alussza, mi pedig arról álmodhattunk legfeljebb, hogy egyszer fordul a kocka, és felhagynak az őket befogadók állandó kioktatásából, imamalomszerű megleckéztetéséből. Mert akár hiszik, akár nem, egyre nagyobb erre az igény.

Mert elképesztő, fővárosunk szívében mi minden hangozhat el ilyenkor részükről. Nincs az a muníció, amit ne sajnálnának a szüntelen reneszánszozásukat lehetővé tevők befeketítésére. Így tegnap közvetítették Simon Peresz izraeli államelnök aznapi üzenetét:

„A holokauszt fájdalma felejthetetlen, és nem is szabad elfelejtenünk, ezért leckeként kell felhasználnunk a fiatalabb generációk számára, hogy óvakodjanak beengedni az antiszemitizmust, a gyűlöletet, a rasszizmust az életükben.”

De elhangzott olyasmi is a részéről, amit kár, hogy éppen köreiken belül nem tartanak meg valahogy: „Izrael igyekezett Magyarországgal új kapcsolatokat kialakítani, hogy olyan földet alakítsanak ki, ahol nem ölhetnek meg senkit, és senkit nem érhet inzultus.”

Kérdés, kívánsága történetesen mireánk, magyarokra is vonatkozott-e vajon? Merthogy erre nem adott feleletet. Mint ahogyan a többi aznapi megszólaló sem. Sőt
Éli Rubinstein, a kanadai Élet Menete szervezet nemzetközi igazgatója kijelentette:

„Annak az országnak a földjén állok, amely szüleim és mások feltétlen szeretetét gyilkos gyűlölettel viszonozta.” Gordon Gábor, az Élet Menete Magyarország Alapítvány elnöke pedig, hogy „1944-ben megpróbálták a teljes zsidóságot elpusztítani, de ez nem sikerült”.

Végül Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete is megszokott formáját hozta. Nem felejtett el aggódni most sem a Jobbik előretörése miatt, hiszen e pártnak „neonáci programja van” ugyebár, ezért aztán minél többeknek kell eljönniük az ilyen menetekre.

Minél többeknek, mert csupán az így megvalósuló összefogás az, ami „megakadályozhatja a holokauszt megismétlődését”, tette hozzá. Az ember egyszerűen tényleg nem tudja, sírjon, vagy nevessen ekkora ostobaság olvastán. Vagy éppenséggel elmeorvosért kiáltson.

Jó, hogy mindezt Benedek professzor nem érte meg. Akit élete végén megkeserítettek a már akkor is ugyanígy vádaskodók. Hányszor elmondta: nekünk Trianon fájdalma feledhetetlen. Kéretik ezt végre tudomásul venniük nekik is.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info