Igen, nem tévedés. Az AlterNet videofelvételéből egyértelműen kiderül, Jeruzsálem belvárosában a Ramade Szállóban vezető rabbik tüntettek egy főrabbi által írt könyv kiadása mellett, amelyben az a „gój”-ok, közülük különösen az ártatlan gyermekek s családok meggyilkolásának jogosságát fejtegette. Persze nincsen ebben semmi új. Például egy zsidó egyetemi tanár, Ariel Toaff sem zárta ki ennek lehetőségét, akit emiatt megfenyegettek, bocsánatkérésre kényszerítettek, mi több, műve visszavonására.

Csak az a kérdés, felmérik-e valahára a zsidó származást bűnpalástként elkönyvelők, hogy e magatartásukkal hány lapáttal tesznek az antiszemitizmus parazsára?

A rabbik Jeruzsálemben – még 2011. augusztus 18-án – tartott tüntetésén húsvéti átokimájukra hivatkozva tették fentebbi kijelentésüket („öntsd ki haragod a pogányokra, akik nem ismernek téged, és az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet”), megkérdezve, miért nem akarja ilyenkor minden rabbi felolvasni a nem zsidók meggyilkolására vonatkozó „haggadah”-t, amelynek pedig egyetlen betűjét sem szabad megváltoztatni.

„Életed feláldozása mindenek felett áll, amikor ellen kell állni azoknak, akik át akarják írni a Tórát, bárkik is legyenek”, szögezték le, levonva a következtetést, hogy „igen, nagyon-nagyon különleges körülmények között meg van engedve gyermekek legyilkolása is”.

Erről ugyan további részleteket nem árultak el persze ezúttal sem, mindenesetre iménti nyilatkozatukkal elismerték gyermekgyilkosságokban való részvételük lehetőségét. Ariel Toaff, az izraeli Bar Ilan Egyetemen a középkori és reneszánsz történelem professzora magyarul is megjelent könyvében (Pasque di sangue. Ebrei d’Europa e omicidi rituali, Véres húsvét. Középkori zsidó rituális gyilkosságok Európában, 2009) pedig felidézte a Tel-Avivi Egyetemen a történeti orvostudomány docense, Michael Barilan ténymegállapítását, mely szerint egyáltalán nem zárható ki, hogy egyes zsidó közösségek tagjai a történelem folyamán ilyen bűntettet valóban elkövettek:

„Míg a zsidó történészek rendkívül otthonosan mozognak a középkori európai kultúra által elkövetett – vélt vagy valós – szörnyűségek és bűntettek felkutatásában, addig kifejezetten ellenségesen viszonyulnak minden olyan elmélethez – még a puszta feltételezés szintjén is –, amely a mágiával és babonákkal áthatott középkori zsidó közösségek bűntettekben való részvételét elfogadja, vagy akár csak sugallja azt.”

Az ilyen (askenázi) közösségek tagjai, mutat rá Toaff, a vért – akár szárítottan, akár maceszbe keverten – amolyan mágikus erejű varázseszköznek tekintették, amellyel szabadon kereskedhettek rabbik által kibocsátott hitelesített kísérőlevéllel, hozzátéve Michael Pellivert megjegyzését: „Szó sincs arról, hogy a teljes zsidó népet vádolná akárki, csupán azt a jó ideje ismert tényt kell elfogadni, hogy sosem létezett olyan népcsoport a világon, mely ne szült volna szörnyeket.”.

De ugyanígy nyilatkozott erről az antiszemita hírbe szintén nem keríthető Umberto Eco is:

„A történelem során mindig léteztek olyan személyek, akik többé-kevésbé sátáni kultuszoknak szentelték magukat, és akiket inkább a pszichiátria, mint a vallás történetéhez kéne sorolni. Épp ezért nem valószínűleg az sem, hogy léteztek őrült zsidó bűnözök is.”

S ha léteztek, felmenthetők származásuk miatt? „Antiszemitizmusom, mint olyan, nincs: senkit sem gyűlölök a származása miatt, de senkinek a bűneit, és különösen a magyarság elleni ártásait nem hallgatom el a származása miatt.” – fogalmazott egykor Csurka István. És itt van ama bizonyos elásva. Hiszen láthatjuk, zsidó szerzők is már számtalanszor megállapították, hogy igenis léteztek a múltban ilyen gyilkosságok, ráadásul vezető mai rabbik pedig ennek mindenkori lehetőségét is megvallották.

Csak az a kérdés, felmérik-e valahára a zsidó származást bűnpalástként elkönyvelők – akik Toaff-ot könyve miatt megfenyegették, bocsánatkérésre kényszerítették, mi több, műve visszavonására –, hogy e magatartásukkal hány lapáttal tesznek az antiszemitizmus parazsára?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info