Ma, március 25-e Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, amikor is a keresztény világ az Úr Jézus Krisztus Mária szűzi méhében történt fogantatását magasztalja: e napon, kilenc hónappal az Istenfia születése előtt, Gábor főangyal vitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét.
Csak kívánnunk lehet, hogy ezért ez legyen a mi nőnapunk, ezzel is óhajtva, hogy szeressük a hazának gyermekeket adó, nőkből anyákká váló véreinket úgy, amint Mária szerette Kisdedét és aztán az Őt!
Az ünnep hódolati, imádati jellegét fejezi ki az enapi evangélium Szent Lukács könyvéből (1, 26-38):
„In illo tempore: Missus est Angelus Gábriel a Deo in civitatem Galileae, cui nomen Nazareth, ad virginem desponsatam viro, cui nomen erat Joseph, de domo David, et nomen virginis Maria. Et ingressus Angelus ad eam dixit: Ave gratia plena: Dominus tecum: benedicta tu in mulieribus. Quae cum audisset, turbata est in sermone eius, et cogitabat qualis esset ista salutatio. Et ait angelus ei: Ne timeas Maria: invenisti enim gratiam apud Deum: ecce concipies in utero, et paries filium, et vocabis nomen eius Jesum. Hic erit magnus, et filius altissimi vocabitur, et dabit illi Dominus Deus sedem David patris eius: et regnabit in domo Jacob in aeternum, et regni eius non erit finis. Dixit autem Maria ad Angelum: Quomodo fiet istud, quoniam virum non cognosco? Et respondens angelus dixit ei: Spiritus sanctus superveniet in te, et virtus altissimi obumbrabit tibi. Ideoque et quod nascetur ex te sanctum, vocabitur filius Dei. Et ecce Elisabeth cognata tua, et ipsa concepit filium in senectute sua: et his mensis est sextus illi, quae vocatur sterilis: quia non erit impossible apud Deum omne verbum. Dixit autem Maria: Ecce ancilla Domini, fiat mihi secundum verbum tuum.”
Magyarul:
„Az időben: Elküldé az Isten Gábriel angyalt Galilea városába, melynek neve Názáret, egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve, kinek neve József, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. És bemenvén hozzája az angyal, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr vagyon teveled, áldott vagy te az asszonyok között. Mikor ő ezt hallotta, megzavarodék annak beszédén, és gondolkodék, miféle köszöntés ez. És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kedvet találtál az Istennél. Íme, méhedben fogansz és Fiat fogsz szülni, és nevét Jézusnak hívod. Nagy lészen ő, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni; és néki adja az Úristen Dávidnak, az ő atyjának királyi székét, és országolni fog Jákob házában mindörökké és királyságának nem leszen vége. Mondá pedig Mária az angyalnak: Miképpen leszen ez, mikor férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, mondá néki: A Szentlélek száll tereád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; azért a Szent is, ki tőled születik, Isten Fiának fog hívatni. És íme, Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant öregségében, és ez a hatodik hónapja neki, aki magtalannak hivatik, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mária pedig mondá: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”
Középkori irodalmi emlékeink, néphagyományaink bőségesen merítenek a megtestesülés örömhírének titkából. A Lányi Kódexben Mária például az evangéliumbeli titokra való tekintettel „Testfogadó Boldogasszony”-ként szerepelt, a moldvai csángó Gajcsánában pedig „Gyimőcsótó”-ként emlegették. Szakrális néphagyományunkban e nap ugyanis az oltás, a szemzés napja, amiért Mária ekkor foganta méhében a Kisdedet, így egy tizenhatodik századi csíziónk szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával „almát olt”. Göcsejben az e napon beoltott fákat nem szabad megtörni vagy levágni, mert akkor vér folyik belőlük, s ha ezt valaki mégis megtenné, megvakul s halála után elkárhozik, hiszen ez annyi, mintha embert ölt volna. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad őket, maguktól kell elkorhadniuk. A tápiógyörgyei gazda pedig ilyenkor kertjében gyümölcsfái törzsét kereszttel jelöli meg.
Hosszasan lehetne emlegetnünk néprajzosaink, kiváltképpen Bálint Sándor kutatásai alapján az ilyenkor egykor falvainkban különösen is megőrzött népszokásokat, amelyek mind azt mutatják, hogy őseink számára Szűz Mária élete, a fogantatás, az anyaság általi nőiség mennyire kifejezte ég és föld találkozását, a természetes és a természetfölötti rend egymásba hatolását. Mert erről szól e nap, március 25-e Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, amikor is a keresztény világ az Úr Jézus Krisztus Mária szűzi méhében történt fogantatását magasztalja: e napon, kilenc hónappal az Istenfia születése előtt, Gábor főangyal vitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét.
Mindez persze, állapította meg már néhai nagy pálos atyánk, Alexovics Vazul (1742-1796) e napra írt szentbeszédében, nem tetszik „a mai felvilágosult tudósoknak”, a „semmihitűek”-nek:
„Mostanság, szerelmesim, támadtak szám nélkül emberek, a kik ámbár megkereszteltettek és a hit tejével az anyaszentegyház kebelében fel is neveltettek, azonban kényök-kedvükre, szabadon akarván élni, és a testi gyönyörűségek fertőjében lelkifurdalás nélkül uszkálni, az egész keresztény hitet egyáltalában megtagadják, azt, a mit Isten kinyilatkoztatott, megvetik, az egész szentírást költeménynek állítják, hitünknek mélységes titkait nagy gőggel kacagják.”
Nekünk azonban, szakrális hagyományainkhoz ragaszkodva, csak kívánnunk lehet, hogy mindezekért legyen a mi nőnapunk Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, ezzel is óhajtva, hogy szeressük a hazának gyermekeket adó, nőkből anyákká váló véreinket úgy, amint Mária szerette Kisdedét és aztán az Őt!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
