„Vissza lehet követelni tőlük az uzsorával szerzett értékeket, továbbá célszerű őket pénzbüntetéssel sújtani, nehogy az elkövetett bűneikből haszonra tegyenek szert, s ezt megakadályozandó, nagyobb büntetéssel büntetendők, mint mások, ugyanakkor a büntetés címén tőlük elvett pénz nem tartható meg, hanem a jogos tulajdonos(ok)nak visszatérítendő, vagy ha ez már nem lehetséges, közcélra fordítandó.” Így fogalmazott valaha Aquinói Szent Tamás. Aligha kérdéses persze, kikre gondolt a fentiekben.

Hétszáznegyven éve, 1274. március 7-én hunyt el az itáliai Fossanovában Aquinói Szent Tamás, „a szentek legtudósabbja és tudósok legszentebbje” (Schütz Antal), aki a hit köveiből megépítette a teológia égbenyúló gótikus katedrálisát, így élete fő műve, a „Summa theologiae”, létünk minden égető kérdésében a legbiztosabb iránytűnk ma is, amikor még mindig kísért Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke szelleme, miszerint „a teológia nem tudomány”.

„A szentek a mi hitünk égboltjának csillagai, s ezek között a csillagok között Aquinói Szent Tamás a Nap: így ábrázolja már közvetlenül halála után a festészet mellén vagy homlokán a Nap, melynek sugarai ráesnek az Egyházra, s ez az Egyház, a földkerekség Isten rendelte tanítója a róla szóló miseimádságban vallja, és éppen ma széles a világon visszhangozza négyszázmillió ember: „Úristen, te Szent Tamás bámulatos tudománya által fényözönbe öltöztetted Egyházadat!”.”

Így jellemezte Őt valaha Schütz Antal piarista, ugyanis egyedülálló érdeme négyes. Először is tisztázta létünk alapfogalmait, kiváltképpen a hit és tudomány, ember és Isten, természet és kegyelem viszonyát (mindenekelőtt arra rámutatva, hogy mennyire nincs ellentmondás az első kettő között). Másodszor örök időkre meghatározta a teológia és a filozófia kapcsolatát (eszerint „philosophia est ancylla theologiae”, „a filozófia a teológia szolgálóleánya”). Harmadszor az addigi hit- és bölcseletbeli ismereteket az igazság serpenyőjére téve létrehozta a hit szintézisét (vagyis az addigi teológiai tanítások építőköveiből megépítette a hit égbenyúló gótikus katedrálisát). Negyedszer, vaslogikájával megmutatta a helyes érvelést, vagyis hogy a kérdések tárgyalásakor a mellette és ellene lévő valamennyi érvből miként lehet biztos választ jelentő következtetéseket (konklúziókat) levonni.

Ma, amikor még mindig kísért Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia 1949 és 1970 közötti elnöke szelleme, miszerint „a teológia nem tudomány”, a vallás a művelődés és lelkiség primitív tudatállapota, így nem több a mítosznál, babonánál (amely ezért ugyebár elhalásra ítéltetett), a hit így legfeljebb vasárnapi szagos misére és májusi ájtatosságra való, amikor ráadásul a Katolikus Egyházba trójai falóként beépültek Sigmund Freudot és Albert Einsteint prófétájuknak tartva, egyenesen tagadják, hogy vannak örök eszmények és igazságok, tértől-időtől független objektivációk, nem lehet biztosabb iránytűnk, mint élete fő műve, a (magyarul belőle elsősorban Schütz Antal és Tudós-Takács János által fordított) Summa theologiae, amely alapján 1323-ban szentté, 1567-ben egyháztanítóvá, 1880-ban a katolikus egyetemek és iskolák védőszentjévé nyilvánították.

Mégis egyre kevesebben ismerik. Persze nemcsak azért, mert a szisztematikus gondolkodás, a logikus elmeél oly kevesek kincse, hanem azért is, mert rámutatott valamire, ami ellen oly kevesen tesznek. Brabantia hercegnőjének írt levelében leírja, hogy „vissza lehet követelni tőlük az uzsorával szerzett értékeket, továbbá célszerű őket pénzbüntetéssel sújtani, nehogy az elkövetett bűneikből haszonra tegyenek szert, s ezt megakadályozandó, nagyobb büntetéssel büntetendők, mint mások, ugyanakkor a büntetés címén tőlük elvett pénz nem tartható meg, hanem a jogos tulajdonos(ok)nak visszatérítendő, vagy ha ez már nem lehetséges, közcélra fordítandó.” Aligha kérdéses persze, kikre gondolt a fentiekben. Úgyhogy aligha ártana tehát, ha a közgazdászok is gyakrabban forgatnák Aquinói Szent Tamást…

Ifj. Tompó László – Hunhír.info