Nem rajtunk múlik, hogy hovatovább nincsen olyan áldott nap, melyen szó nélkül elmehetnénk a Mazsihisz meglehetősen viselt dolgai mellett. Bizony e nap sem kivétel alóla. Honlapján ugyanis tegnap Lázár János államtitkárnak a holokauszt-emlékév kormányprogramjai mögül való kifarolása kapcsán elhangzott kijelentését – amely társadalommegosztó magatartását nehezményezte – „felháborodást keltő”-nek nevezte.

Mert eszerint ott a Síp utcában magától értetődőnek tartják, hogy mindenki az ő partitúrájukhoz igazítsa a sajátját.

Erről, tekintettel arra, hogy a Mazsihisz köreiben sem tanultak többet a történelemből, mint egykor a Bourbonok, méltán juthat eszünkbe ismét a régimódi történet. Egy boltos a napi zárás után idővel rendszeresen elverte pénztárosát, mondván, megkárosítja őt, noha soha egy fillér sem hiányzott a kasszából. Amiért az aztán gondolt egyet: ha már oktalanul úgyis elveri, legalább mostantól megérdemelten kapja meg büntetését és így megtette, amiért eddig az ütéseket kapta.

Ennyit arról, mennyit is ér hát a nekik való szüntelen – akár kormányoldalról történő – dorombolás? Amit, amint most is, ledorongolás követ részükről. Ami persze ezúttal is felveti a kérdést, hogy lassan már csupán csak fejpénzre épülő vallásuk erőltetésével váltanak-e ki előbb-utóbb mást, mint unalmat, sőt méla undort, ahogy egykor az április negyedikékkel, május elsejékkel, november hetedikékkel, amikor is legfeljebb csak annak örült jóformán mindenki, hogy akkor munkaszüneti nap volt? De ha mindjárt nem is méla undort, unalmat?

Úgy tűnik azonban, hogy mindezen kérdések ott a Síp utcai holdudvarban valahogy fel sem merülnek. Miként az sem, nem kellene-e, önmaguk további lejáratását elkerülendő, egy moderátort alkalmazniuk mégis, ha napi felháborodásaik után Facebook-hozzászólásokat tesznek közzé? Mert a tegnapihoz bizonyos Tamás Csacsicska részéről csupán ennyire futotta:

„Mi, külföldön élő magyar származású zsidók támogatjuk a Mazsihiszt! A magyar kormánynak – személy szerint vezetőjének és persze Lázár Jánosnak is – még sokat kell tanulnia történelemből, pótolniuk kell a jelentős elmaradásukat ezen a téren.

A magyarországi zsidóság Európa egyik legnagyobb létszámú zsidó entitása, ezért ösztönözni fogjuk az Európai Uniót abban, hogy felemelje a hangját Orbán Viktor ámokfutása és a Fidesz fasizmusba hajló politikája, burkolatlan fenyegetései, továbbá a politikai antiszemitizmusnak a választási harcba való beemelése ellen.”

„Magyar származású zsidók.” Elbírja a tárfelület, az ég sem szakad le. Mikor származás, mikor vallás, ugyebár, sugallja. Mert ha kell, az utóbbit felveszi, mint a kaftánt vagy a kipát. Amivel nincs is gond persze, legalábbis mindaddig, amíg biztonságból meg nem kérdezi a történtek helyességéről a – rabbit. De most hadd ne kezdjünk el tőlük ez ügyben citálni, hiszen elég lenne csak pont a Síp utcai honlap „Kérdezd a rabbit!” linkjére rákattintania s aztán válaszra várva öt percig olvasnia. Aminek megtörténtével pedig automatikusan törölnie az alábbi, Facebook-profilján felejtett erősen pelenkaszagú, mindenesetre általunk betűhíven idemásolt korábbi kioktatását:

„Mikor szól már valaki Lázáréknak: nincs olyan reláció hogy magyar-zsidó??? A Magyarországon élő zsidók magyarok – és legfeljebb a vallásuk, vagy a származásuk zsidó. Itt nem két népről – „a” magyar népről ÉS „a” zsidó népről – van szó, hiáb…a szeretné ezt így beállítani a Orbán, Kövér, Lázár, a Fidesz, Szakály és Schmidt Mária. A magyar-zsidó ellentétpár hangsúlyozása kifejezetten a kulturálatlan, képzetlen, műveltségi hiányokkal küszködő, saját bevallása szerint is „vidéki” származású magyar kormány és „házi tudósaik” találmánya: ők ismétlik ezt így unos-untalan. Tessék megértetni velük, hogy nincs magyar-zsidó felosztás, amint nincs magyar-katolikus, magyar-evangélikus vagy magyar-buzi párosítás sem. A magyar-zsidó „együttélés” mantrázása azt sugallja, hogy Magyarországon létezik egy NEM magyar népcsoport, amelyikkel a magyar többség nagyvonalúan megosztja az „élettérét”: engedi őket létezni, saját lavórjukban kanalazni.”

Szóval „nincs magyar-zsidó felosztás”, sőt kifejezetten – ahogyan Konrád György fogalmaz az ATV.hu-n – „csúnya dolog, hogy a nemzeten belül szembeállítják a zsidókat és a magyarokat”. Nos kérdés, ha csúnya, vajon akkor is az, ha ezt lépten-nyomon ők teszik? Amikor unos-untalan arról verkliznek, mennyire nem létezne magyar kultúra – nélkülük?

Egy biztos: ilyetén nyilatkozataikkal azok adrenalin szintjét is emelik, éspedig nem kicsit, hanem nagyon, akik eddig nem reagáltak korábbi ugyanilyen reakcióikra. Mint most történetesen Lázár Jánosét is. Akit lehet szeretni, nem szeretni amúgy, de a lényeg most az, hogy ezúttal csak azt mondta ki, amivel rajta kívül már lassan mindenki egyetért, vagyis hogy nincs a nevezettekkel együttélés mindaddig, amíg magától értetődőnek tartják, hogy mindenki az ő partitúrájukhoz igazítsa a sajátját.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info