Úgy tűnik, tényleg nincsen határa a liberális őrületnek. Még tavaly szeptemberben a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban drámatagozata két oktatója írásbeli figyelmeztetést kapott igazgatójától, mivel az alapítója tiszteletére rendezett Skabá Fesztiválon a diákszínészek közösülést mímeltek nemzeti zászlónkon. A legújabb hír pedig ugyanezen intézményből, hogy nem engedték felolvasni az iskola hagyományos félévi Teadélutánján a drámatagozat egyik diákjának, a 18 éves Purosz Leonidasznak a Homo Ethicus Hungaricus című marxista-sztálinista, etikaoktatást gúnyoló „versét”.
A minderről a Néphazugság 2014. január 12-i számában beszámoló hírcikk (Tanács István: A szeretet iskolája) persze nem az eltérő kultúrájúak iménti tettein háborodik fel, hanem az intézmény kémiát és etikát tanító igazgatója, Tóth Tamás hozzáállásán, kivált azon, hogy a nevezett “versét” marxistának, sőt sztálinistának nevezte, amellyel szerzője „az iskolai etikaoktatást akarja gúnyolni”, hozzátéve, hogy „egyértelműen pártpolitikai jellegű a szöveg, amivel megbánthatja a jobboldali érzelmű diákokat. Nem szabad, hogy a színház megosztó legyen, egyértelmű értékeket kell a színpadra vinnie.”
És akkor most lássuk a „vers” hírcikkhez mellékelt részletét! Íme:
„Te tényleg elhitted, hogy a Magyar Gárda majd jobban rábukik a klasszikusra, mint az avantgárdra?
Azt meg gondolhattad, hogy a felnövő értelmiség az egyházi kultúrkampf után nem mond el még egy misét.
Ha ők nem kellenek, kire vársz? Miféle nagy őre?
Mi halgeneráció vagyunk – a TV a fél tavunk halőre.
És tudhatnád, hogy a művészetnél (főleg, ha alibi-művészet) mindig fontosabb lesz az X-faktor nézőinek megnyerhető cuvée-szett, és a kultúránál (főleg, ha alibi-kultúra) mindig cool-abb marad a kocsmatúra.
Nemhogy neked, itt még a jó bornak sem kell cégér: minek kéne, ha úgyis a tablettást vedelik?
Milyen a magyar? Nem lát a csömörtől, de vígan rohan csöbörből a legszarabb vederig.”
A korábbi iskolaigazgató, az intézménytől megvált Bácskainé Fazekas Márta most azon kesereg, hogy az iménti „vers” felolvasása megakadályozása is csak azt mutatja, mennyire „nincs szükség a nyitottságra, visszatér a poroszos szellemiség”, továbbá az igazgató indoklásán, miszerint „józan ember számára világos, hogy zászlón nem szexelünk, zászlót nem égetünk, nemcsak a magyart, hanem egyetlen nemzetét sem!”. Szurmik Zoltán, a drámatagozat vezetője pedig hangsúlyozza, hogy a „nem közvetlenül politikai jellegű szöveg” elhangzását csak „áthallásai” miatt nem javasolta, holott amúgy szerinte „a szerző nagyon tehetséges, sikeres, sokoldalú – ha nem ilyen lenne az országban a helyzet, akkor a vers semmilyen külső visszhangot nem keltett volna. Talán meg sem született volna. De természetes, hogy egy érzékeny fiatalember reagál arra, amit maga körül lát.”
Szóval eszerint természetes, ha nemzeti történelmünkről és jelképeinkről olyasmik jutnak eszébe egy diáknak, mint a nevezettnek? Nem éppen az ilyen nem kicsit, hanem nagyon eltérő kultúrájúaknak köszönhető, hogy – amint egy, valaha ebbe a gimnáziumba járt és gyermekeit oda járatott szülő, Dobos András figyelmeztetett – ez a drámatagozat „nem híressé, hanem hírhedtté tette az iskolát”, hiszen tagjainak „ mindig gyenge volt a tanulmányi átlaguk, keveset vettek fel közülük egyetemre, bura alatt élnek”, elhitetve velük, mekkora „kreativitás”, ha a diák ellentmond a legelemibb közösségi rendszabályok betartását kérő tanárának? Pedig, tette hozzá Dobos, valaha evidencia volt, hogy „egy normális iskolában a diák nem mondhat ellent a tanárnak, a tanár az igazgatónak – legalábbis a külvilág előtt –, mert akkor semmivé lesz a tekintély. A fegyelem szüli a rendet!”
Mi, egyetértve az iskolaigazgatóval és az iménti idézett szülővel, szintén úgy látjuk, hogy valóban csak a fegyelem szül rendet. Azok tehát, akik közösülést mímeltek nemzeti zászlónkon, marxista-sztálinista „verssel” gúnyolták az etikaoktatást, önmagukat közösítették ki minden élhető emberi közösségből. Éppen azért csak kívánnunk lehet, hogy a szentesi gimnázium igazgatója példáját minél több kollégája kövesse!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
