Meg bizony. Ugyanis manapság, amikor bekövetkezőben van az, amitől őseink annyira óvtak 1456-ban Nándorfehérvárnál, 1571-ben Lepantónál, 1683-ban a Bécs melletti Kahlenbergnél és 1686-ban Buda váránál, vagyis Európa iszlámosítása, amikor ennek jeleként Rómától Párizsig egyre több mecset épül, keresztény, kiváltképpen katolikus teológusok kontinens-szerte asszisztálnak hozzá, így nálunk is.

Benyik György teológiatanár például még 2007-ben a szegedi 19. biblikus konferencián az „iszlám-katolikus párbeszéd” lényegét így foglalta össze a Magyar Nemzet 2007. szeptember 8-i számában:

„Úgy gondolom, hogy Ábrahámot, Jézust és Mohamedet könnyen lehetne egy asztalhoz ültetni.”

Nézzük akkor a tényeket!

1. Mohamed nem azonos Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével, a világ Teremtőjével.
2. Az iszlám kanonizált könyve, a „Korán” hirdeti, hogy

a./ a pokolba kerül minden keresztény,
b./ a keresztények mind megölendők vagy leigázandók,
c./ a gyilkosság tilos, de a vérbosszú nem,
d./ az ember annál boldogabb a mennyben, minél több nője van.

Mindebből következően nem ültethető, pláne könnyen, egy asztalhoz Jézus és Mohamed. Egyszerűen elképesztő, hogy egy önmagát katolikusnak tekintő teológus így nyilatkozik, aki eszerint még arra sem vette a fáradtságot, hogy ha magát a Koránt nem is, legalább Kmoskó Mihály (1876-1931) katolikus orientalista iszlámmal kapcsolatos alapműveit tanulmányozza (vagy netán úgyszólván bármelyik 1945 előtti hittankönyvet, mint például Tower Vilmosét (Krisztus országa, 1934)), szemben mindazon eleinkkel, akik megvallották, hogy nem kérnek semminemű vallási keveredésből, történetesen a Mohameddel való frigyből sem.

Ezek után egyre növekvő aggodalommal kérdezhetjük, hogy vajon hány teológus vallja szívében és értelmében, hogy ő nem akar más lenni, csak saját vallásához ragaszkodó, mint tette egykor „Katolikus hitvallás” című versében P. Jánossy Béla (1883-1945) költő, imígyen:

Hitet teszek hitemről tiszta szóval,
Ahogy lelkemből felharsanva szólal,
Hadd gúnyoljanak a hitetlenek,
De eszméljen, ki gyáva, langy-meleg!
Hiába jelszó, elvek, tudomány,
A lélek vagy keresztény vagy pogány!
Itt nincs ma szükség gyáva langy-melegre,
Ma forró szemmel nézni kell keletre,
Hol Betlehemnek csillaga ragyog!
– Katolikus vagyok!

Adott a Krisztus egy-igaz hitet
És erre új világot épített.
Polgár vagyok ez új világban én,
Derű orcámon, két szemembe fény!
Szabad vagyok és szállok, mint a sas,
Nekem nincsen mély és nincsen magas.
Örökké friss dal engem itt fogad,
S lelkem issza a zengő titkokat:
Igazak, szentek, mélyek és nagyok!
– Katolikus vagyok!

E hit meg nem dől, meg nem tántorog
Nem változtatják népek és korok,
Mit örök jelként a lelkembe oltott,
Tisztán megőrzöm, mint az anyacsókot!
Föld meginoghat, ég is mennydöröghet,
Poklok kapuja dönghet, düböröghet,
Nyugat pernyézhet, lángolhat Kelet:
A kereszt ott áll a világ felett,
Mely nála nélkül jégheggyé fagyott!
– Katolikus vagyok!

Örökké gyászol, ki örökké temet,
Én nem temetem élő hitemet,
S nem gyászolom, mi diadalmas élet,
De arra esküszöm és annak élek!
Támadnak érte? – Támadták a sziklát.
Gyaláznak érte? – Eltűröm a szitkát.
Gyötörnek érte? – Szebb erényem lesz-e?
Megölnek érte? – Vonjanak keresztre,
Büszkén megyek és bátran meghalok!
– Katolikus vagyok!

Igen, katolikus, aki tudja, hogy Jézust és Mohamedet nem lehetne, pláne könnyen, egy asztalhoz ültetni!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info