„Valaki mondta, hogy az a nép, amely viccelni tud, nem veszhet el. A magyar nép bebizonyította, hogy harcolni is tud. Hősiességével és vérével a legkisebb jog, amit megszerzett magának az, hogy viccet csinálhat szenvedéseiből.” – olvashatjuk egy Rómában 1957-ben „Humor a romok közt” címmel névtelenül megjelent, az 1956-ot megelőző évek fekete humorát megidéző kötetkéből. Igen, a benne lévő gyilkos pesti viccekkel, amint olvassuk benne, „kiszökött a résen egy kis sokáig visszafojtott lélegzet, s ugyanazon a résen beáradt egy kis friss levegő”.
Amint Justh Zsigmond regényében (Fuimus) olvassuk, „ahol az érzelemnek oly végtelen kincse van, mint a magyar nép szívében, zenéjében, költészetében, ott nincs miért kétségbe esni”, köszönhetően továbbá humorának is, amelyről remek tanúbizonyság e könyvecske.
Összeállítója fején találta a szöget: „A nevetés levezeti a feszültséget, és a humor visszaállítja az élet és halál s a velük szembeni lehetséges viselkedések helyes arányát. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a humor az emberi szellem egy szükségképpeni és magasrendű önállítása az élet és halál emberi normákat elnyomorító vagy eltorzító formáival szemben, az emberi szellem függetlenségének és szabadságának egy kifejezési módja, a lelki vagy testi életveszély fojtogatása közben az életben maradás, a túlélés akarata, és olykor egyetlen eszköze.”
Kötetével igazolta, hogy a mégoly gyilkos „pesti viccek levezető szelepei voltak annak a fojtogató nyomásnak, amely alatt az otthoniak tizenkét év alatt s a forradalom heteiben éltek. Egy elmesélt viccel kiszökött a résen egy kis sokáig visszafojtott lélegzet, s ugyanazon a résen beáradt egy kis friss levegő.”
Az alábbiakban e kötetből adunk alighanem minden történelemkönyvnél hatásosabb szemelvényeket.
HA NINCS EZ A ROHADT RENDSZER, AKKOR ÉN MA KEGYELMES ASSZONY VAGYOK!
Két házmesterné találkozik s az egyik lelkesen rázza a másik kezét:
– Gratulálok, Kovács elvtársnő, hogy a férje miniszter lett!
De Kovácsné savanyúan legyint:
– Hagyja, Szabó elvtársnő. Ha nincs ez a rohadt rendszer, akkor én ma kegyelmes asszony vagyok!
HÁ VÁLÁHÁ ELFOG A HONVÁGY, ELŐVESZEM EZST Á KÉT KÉPET
A cigány megpróbál átlógni a határon, de elkapják. A motozáson semmit sem találnak nála, csak egy Sztálin- és egy Rákosi-fényképet a belső zsebében:
– Hát te megbolondultál, hogy épp ezt a két képet viszed magaddal? – kérdik tőle csodálkozva a határőrök.
– Nem vágyok én bolond, csák árrá gondoltám, hogy há váláhá elfog a honvágy, előveszem ezst á két képet…
ELLENSÉGGEL NEM PAKTÁLOK, MOST »SZABAD NÉP«-ET HASZNÁLOK
A budapesti Chinoin vegyi- és gyógyszeráru-gyár többek közt papírvattát is gyárt. A munkások nagy magától értetődőséggel használták ezt a papírvattát toalettpapírnak, míg csak a buzgó kommunista vezetőség fel nem fedezte, hogy a papírvatta ilyen célú felhasználása pazarlás a nemzet kárára, úgy, hogy az illemhelyen megjelent a következő figyelmeztető kiírás:
Papírvattát használsz:
Ellenséggel paktálsz.
A munkások feldühödtek és nemsokára a kiírás alatt a következő sorok voltak olvashatók:
Ellenséggel nem paktálok:
Most »Szabad Nép«-et használok.
– É… É… É… ÉLJEN RÁ… RÁ… RÁ… RÁKOSI – HAVI Ö…Ö… ÖTSZÁZ FO… FO… FORINTBÓL!
Békekölcsön-jegyző taggyűlésen történik. Miután fogcsikorgatva mindenki felajánlotta jövedelmének tetemes részét a kölcsönre, Kohn, aki dadog, szólásra jelentkezik. Megkapva a szót, feláll, és nagy nehezen kinyögi:
– É… é… é… éljen Rá… Rá… Rá… Rákosi.
A gyűlés tomboló tapsvihar közben ütemesen élteti Rákosit. De Kohn jelzi, hogy még nem fejezte be.
– É… é… é… éljen Rá… Rá… Rá… Rá… Rákosi.
Az elvtársak nem tehetnek egyebet, újra lelkesen tapsolnak és éljeneznek. Mivel Kohn még mindig beszélni akar, az elnök feléje fordul:
– Köszönjük a kezdeményezését, Kohn elvtárs. Megéltettük kétszer is Rákosi elvtársat, mind szívből kívánjuk neki, hogy minél tovább éljen, de sürget a napirend…
Kohn azonban hajthatatlan, és újra rákezdi:
– É… é… é… éljen Rá… Rá… Rá… Rákosi – s most jelzi, hogy folytatni akarja – havi ö… ö… ötszáz fo… fo… forintból!
JA, AZT NEM TETSZETT MONDANI, HOGY EXPORTDISZNÓRÓL VAN SZÓ!
Beszéd- és értelemgyakorlat órán a tanító felhívja az egyik gyermeket és felteszi a kérdést, hogy miből áll egy disznó.
– A disznó fülből, lábból és farokból áll – feleli a gyermek.
– Ülj le! Mondd meg te, Peti!
– A disznó fülből, lábból és farokból áll – hangzik a felelet.
– Ti nem készültetek! – dühöng a tanító.
– Sanyi!
De akárhányat hív fel, mindig csak ezt a feleletet kapja.
– Móricka! Te csak tudod?
De Móricka is csak azt feleli, hogy a disznó fülből, lábból és farokból áll.
– Hát a zsír? A hús? A sonka? A szalonna?
Amire Móricka:
– Ja, azt nem tetszett mondani, hogy exportdisznóról van szó!
ÉN CSAK AZT SZERETNÉM TUDNI, HOL A KOHN!
A taggyűlésen az előadó a szocialista gazdálkodás előnyeit magasztalja. Az előadás végén Kohn szót kér és felteszi a kérdést:
– Én csak azt szeretném tudni, hol a hús!
Az előadó megígéri, hogy a következő taggyűlésen kimerítő feleletet ad. De a következő alkalommal Kohn újra felemelkedik és nekiszögezi a kérdést:
– Én csak azt szeretném tudni, hol a cukor!
Az előadó megígéri, hogy a következő taggyűlésen erre a kérdésre is válaszol. De a következő alkalommal alig fejezte be, Kohn újra feláll, és harsányan ezt kérdezi:
– Én csak azt szeretném tudni, hol a szén!
Az előadó megígéri, hogy a következő ülésen erre a kérdésre is választ ad. De a következő ülésen alig végzi be beszédét, feláll Grün, és szerényen megkérdezi:
– Én csak azt szeretném tudni, hol a Kohn!
AZ ÖTSZÁZBÓL MÁR NÉGYSZÁZ BEISMERTE A LOPÁST!
Sztálin sehol sem találja kedvenc pipáját. Maga elé rendeli Beriját és megparancsolja neki, kerítse elő a tolvajt. Másnap Berija szégyenkezve jelenti, hogy bár kétszáz embert letartóztatott, a tolvaj még nincs meg. Elmúlik még egy nap, Berija hol piros, hol sápadt, de be kell ismernie, hogy újabb háromszáz letartóztatás ellenére sincs meg a tolvaj.
Sztálin este rendezkedik az íróasztalán, s hogy, hogy nem, keze alá kerül a pipa. Másnap reggel hivatja Beriját, és kissé restelkedve közli vele, hogy a pipa megvan, amire Berija a fejéhez kap és felkiált:
– Roppant nagy baj! Az ötszázból már négyszáz beismerte a lopást!
A TRAKTOR CSAK HANGOKAT AD, ÁM NEM JÖN BELŐLE SEMMI!
Kövér veréb és sovány veréb találkoznak egy tanyai fa ágán. A sovány veréb elcsodálja, hogy társa milyen jó húsban van és megkérdezi, hogyan csinálja.
– Nem csinálok én semmi különöset – feleli a kövér veréb. – A János bácsi földecskéjére járok enni. Az öreg lóval szánt s ez ellát engem élelemmel.
A sovány veréb agya ekkor megvilágosodik:
– Most már értem! – kiáltja. – Én egy kolhoz mellett lakom, oda járok enni, de a traktor csak hangokat ad, ám nem jön belőle semmi!
MIT MONDJAK MAGÁNAK, GRÜNKÉM? NEKEM EZ A RENDSZER EGÉSZEN JÓL MEGFELEL!
Kohn és Grün találkoznak az utcán, egy darabig beszélgetnek, mikor Grün hirtelen Kohn füléhez hajlik és suttogva megkérdezi:
– Mondja Kohn, bizalmasan, tetszik magának ez a rendszer?
– Pssz! – kapja el a fejét ijedten Kohn és körülnéz, látta-e őket valaki. – Pssz! Egy elhagyottabb helyen majd megmondom.
– Nos? – kérdi Grün, mikor egy csendes mellékutcába értek.
– Pssz! – csitítja őt újra Kohn, aztán ijedten körülnéz, és tovább vonszolja őt.
Végre elhagyott telkek közé érnek, de John még ott sem érzi magát biztonságban, bebújnak egy árokba.
– Na, itt már igazán nincs senki! – morogja bosszúsan Grün. – Mondja hát, mi a véleménye erről a rendszerről?
Kohn óvatosan még egyszer körülnéz, aztán Grün füléhez hajol és suttogva így szól:
– Mit mondjak magának Grünkém? Nekem egészen jól megfelel.
NÁLUNK NÉPI DEMOKRÁCIA VAN!
Miután a hivatalos interjú befejeződött, Rákosi Mátyás szívélyes csevegésre még ott tartóztatja a nagy amerikai napilap munkatársát s most ő érdeklődik az amerikai viszonyok felől.
– Mit keres egy munkás Amerikában? – kérdi.
– Heti 80-100 dollárt – feleli az újságíró.
– Mennyi kell a megélhetésre?
– Legfeljebb 35-40 dollár.
– És mit csinál a különbséggel? – álmélkodik Rákosi, amire az újságíró vállat von:
– Azzal mi nem törődünk, nálunk szabad demokrácia van. De ha már a témánál tartunk, mi a keresete egy magyar munkásnak?
– Havi 1000-1200 forint – feleli Rákosi.
– És mennyi kell a megélhetéshez?
– Legalább 1500 forint.
– De honnan veszi a különbséget? – kiált fel csodálkozva az amerikai újságíró, amire Rákosi vállat von:
– Azzal mi nem törődünk, nálunk népi demokrácia van!
AZT MONDTA, HOGY NINCS EBBEN AZ ORSZÁGBAN KÉT MEGGYŐZŐDÉSES KOMMUNISTA: NOS, ÉN TALÁLTAM KETTŐT
Bankett egy nagy magyar művész tiszteletére. Jelen vannak a politikai, tudományos és művészi élet vezetői. Az ünnepelt felesége Rákosi és Révai között ül. Miközben a pincérek a tányérokat váltják, az idős hölgy egyszer csak odafordul Rákosihoz.
– Mondja, Rákosi fiam, maga kommunista? – kérdi.
– Igen – feleli elképedve a párttitkár.
– És meggyőződéses kommunista?
– Igen – feleli még jobban elképedve Rákosi.
Néhány perces szünet után a művész felesége baloldali szomszédjához fordul:
– Mondja Révai fiam, maga kommunista? – kérdi.
– Igen – válaszolja ámulva a főideológus.
– És meggyőződéses kommunista?
– Igen – feleli ámulatból ámulatba esve Révai.
Az öreg hölgy erre a hosszú asztal másik végén ülő férje felé fordul és a jelenlevők ereiben megfagyasztva a vért, átkiabál hozzá:
– Fiam, maga ma reggel azt mondta nekem, hogy nincs ebben az országban két meggyőződéses kommunista. Nos, én találtam kettőt.
AZT HISZI, RÁKOSI, HOGY NEKEM TETSZIK MINDEN, AMIT MAGA CSINÁL?
Jó nevű és köztiszteletben álló, tehetséges magyar zeneszerző darabját mutatják be. Mindenki jelen van, aki a politikai és művészi életben számít. A darab nagy közönségsikert arat és a koncert végén a művész fogadja a gratulánsok tömegét. Legvégül odalép hozzá Rákosi, aki eddig nem nyilvánított véleményt.
– Meg kell mondanom, mester – szólal meg végre –, hogy ezúttal nem tetszett, amit csinált.
– Azt hiszi – vág vissza erre a zeneszerző –, hogy nekem tetszik minden, amit maga csinál?
KÁDÁR APRÓ DÖGEI
– Mi a különbség a Rákosi- és a Kádár-kormány közt?
– Az előző kormányban Rákosi nagykutyái voltak bent, a mostaniban pedig Kádár apró dögei (t. i. Kádár helyettese Apró Antal, földművelésügyi minisztere pedig Dögei Imre).
AKKOR MÉG A PESTI GYERMEKEK ALSZANAK
– November 4-én miért jöttek be az oroszok hajnalban Budapestre?
– Mert tudták, hogy akkor még a pesti gyermekek alszanak.
LOPVA MENTEK KI
– Hogyan jöttek be az oroszok Magyarországra?
– Óráról órára…
– Hogyan mentek ki?
– Lopva…
Igen, e mégoly gyilkos pesti viccek valóban „levezető szelepei voltak annak a fojtogató nyomásnak, amely alatt az otthoniak tizenkét év alatt s a forradalom heteiben éltek. Egy elmesélt viccel kiszökött a résen egy kis sokáig visszafojtott lélegzet, s ugyanazon a résen beáradt egy kis friss levegő.”
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
