Igen, ők, a demokrácia felkent bajnokai kettős mércézésük jeleként a német hősöket továbbra is háborús bűnösöknek tekintik, éspedig olyannyira, hogy még a végtisztességet is megtagadják tőlük. Amint a Mazsihisz honlapja 2013. október 16-ai közleménye tudatja, a 2013. október 11-én száz évesen elhunyt Erich Priebke néhai SS-tisztet gyilkos, hóhér szavakkal illették, halottaskocsiját dühödt tüntetők ököllel verték, így aztán a rohamrendőrségnek kellett beavatkoznia szétoszlatásukra. Vérlázító, hogy már a klasszikus értékeket, így az antik örökséget is sárba tiporják, hiszen Szophoklész Antigonéja óta tudjuk ugye, hogy nincs az a halott, akinek ne járna ki a végtisztesség.
Persze nem új történet ez, hiszen ugyanezen honlap 2013. szeptember 17-i közleménye tudatta, hogy a Simon Wiesenthal Központ sorozatos figyelmeztetései nyomán a német Der Landser (A honvéd) című történelmi magazin megjelentetését befejezi kiadója. Mert ugye hősöknek tekinteni csak a fél kontinenst végigrabló vörös muszkákat lehet. Meg az örökösen kárpótoltakat. Mert akik a második világégésben hazájuk becsületét mentették, legfeljebb vizesárokba kerülhetnek, mint egykor nálunk a fővárosi Új Köztemető mellettibe.
De lássuk csak teljességében a Múlt-Kor portáltól átvett Mazsihisz-örömódát az említett magazin megszűnéséről!
„A lapot jegyző Bauer Media Group bejelentette: eláll a Der Landser című magazin további közlésétől, miután a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ többször – legutóbb nyílt levélben – jelezte felé, hogy a lap több, a holokausztban résztevő náci tiszteket és osztagokat jó színben feltüntető írást jelentetett meg. A Bauer Media hivatalos közleményében ugyanakkor leszögezte, nem sértették meg a német jogot, de a továbbiakban nem jelentetik meg a lapot, mivel az már nem illeszkedik „portfóliójuk stratégiájába”.
A hamburgi kiadó döntése nagy győzelem a Simon Wiesenthal Központnak, a Der Landser ugyanis már megalapítása, az ötvenes évek óta parázs viták kereszttüzében áll. A Luftwaffe egyik volt tisztje, Bertold K. Jochim által gründolt, „mindent megtörtént eseményekre” alapozó „ponyvalap” mindig is úgy egyensúlyozott, hogy teret engedjen a véleményszabadságnak, és közben fellépjen a neonáci és antiszemita eszmék ellen. Olvasótáborának nagy része a második világháborús veteránokból került ki, de idővel a szélsőjobboldaliak körében lett népszerű.
Németországban – és további tizenkét európai államban – a holokauszttagadás ma bűncselekménynek számít. A Simon Wiesenthal Központ azonban többször is arra figyelmeztetett, hogy a Der Landser dicsőíti a holokausztban résztvevő náci egységek tetteit és figyelmen kívül hagyja az elkövetett háborús bűnöket. Az egyik legutóbbi számban például az egyik SS-osztag görögországi fellépéséről írtak, s kiemelték, hogy a görög falvak hálájukat fejezték ki a német fegyveresek érkezésekor.”
Lássuk csak sorjában! Túl a megszokotton, azon, hogy a náci tisztek és osztagok ugyebár csak rossz színben tüntethetők fel, csupán azért nem jelentet meg többé egy kiadó egy historikus orgánumot, mert noha az nem sértett német jogot, de az ügyeletes nácivadász központ demokráciabajnokainál kiverte a biztosítékot?
Aztán ha a hivatalos holocauststatisztikákat megkérdőjelezők, vagy csupán a második világháborús német katonákban nem ab ovo bestiákat látók körében egyre népszerűbb lesz egy, az olvasókra nem véleményeket erőszakoló, hanem velük csupán tényeket megismertető magazin, automatikusan „ponyvalap”-pá silányul?
Végül a hála csak a fél kontinenst végigrabló, a nőket mindenhol megerőszakoló muszkáknak jár ki, míg mindazoknak, akik mindezekből nem kértek, csak a megvetés, a zsigeri gyűlölet, amiért a mindent feldúló vörös ármádiától rettegő civil lakosság nem annak, hanem az attól megszabadítók iránt fejezte ki ennek érzését?
Folytathatnánk a kérdésfeltevéseket, de ráadásként álljon itt azért belőlük még néhány. Ugyanezen honlap két nappal korábban közölte Kertész Imre „Die Zeit”-beli, önmagát „holocaustbohóc”-nak nevező, „holocaust-ipar”-t emlegető nyilatkozatát. Éspedig kommentár nélkül! Lehet, hogy az ősi szállóige, a „quod licet Jovi, non licet bovi”, az „amit szabad Jupiternek, az ökörnek nem”, a Síp utcában is ennyire közismert?
Ha igen, akkor viszont Szophoklész Antigonéja hogyhogy mégsem? Amióta tudjuk ugye, hogy nincs az a halott, akinek ne járna ki a végtisztesség? Ráadásul pont egy hazáját védő német tisztet gyilkos, hóhér szavakkal illetni, halottaskocsiját ököllel verni, s minderről az idézett honlap címében úgy tudósítani, hogy „a föld is kiveti magából”, végül kárörvendve közölni, hogy nyilvános gyászmiséjére a római püspökség is nemet mondott? Lehet-e ezek után más kérdés, mint az, hogy akik a demokrácia felkent bajnokaiként ugyebár jogot formálnak maguknak arra, hogy eldöntsék, kiket vet ki a föld is, vajon önmaguknak szintén ugyanezt a sorsot kívánják-e haláluk esetére?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
