Bár ne lenne, mégis örökzöld témája rovatunknak oktatásunk nemzetietlensége, az, hogy a céhbeli történészek által írt tankönyvek alapján a Nemzeti Alaptanterv továbbra is ódzkodik minden nem baloldali írótól, költőtől, politikustól. Teszi ezt olyannyira, hogy a Történelemtanárok Egylete Horthyt, Nyirőt, Wasst Bethlen grófra cserélte a külföldi szemrehányások miatt –, miközben az „eszmék szabad áramlásá”-ról, „objektív szemléletmód”-ról papolnak folyton. Úgy tűnik, e mélysötét állapotból az egyedüli kiutat azok az értelmiségiek, mindenekelőtt pedagógusok jelentik, akik mégis hajlandók „becsempészni” őket írásaikba és szavaikba.
Sokan azt hitték múlt századunk nyolcvanas éveinek végén, a beharangozott szabadság eufóriájában, hogy az 1945-ben bevezetett kommunista index – „A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek” négy jegyzéke – immáron éppúgy odakerül, ahová a többi kommunista brosúra, pláne, hogy nemzeti bibliotékánkban, az Országos Széchenyi Könyvtárban az e jegyzékek alapján addig zárolt művek újra nyilvánosan kutathatóvá válnak, a könyvkiadásban pedig megjelentethetőkké. Nos, ami az utóbbit illeti, akadtak számosan, akik elkezdték újrakiadásukat, amit azonban nem követett tananyagba való beillesztésük azoknak részéről, akiknek ez szakmailag egyenesen elemi kötelességük lett volna. Így többen kiadták például Tormay Cécile „Bujdosó könyv”-ét, ám mégsem vált az a huszadik századi magyar történelmünkkel foglalkozó hivatalos tananyag részévé.
Nem bizony, s a jelek szerint erre a közeljövőben sem lesz esély, hiszen, amint az imént hírt adtunk róla, a Kossuth Klubban 2013. október 12-én a Történelemtanárok Egylete által egybehívott, Gyurgyák János, Schmidt Mária és Földes György előadásával lezajlott rendezvényen is csak a szokásos ködösítés folyt: „az értelmiség által generált szekértáborok” felszámolásáról beszéltek, meg arról, hogy „nincsenek mozdíthatatlan történelmi tézisek”. Legalábbis a céhbeli történészek körein belül. Azon kívül persze már más a helyzet. Mert ugyebár a Horthy-korszak fényoldalainak bemutatása is már politikai inkorrektség, pláne olyan írók „idealizálása”, mint Wass Albert, Nyirő József és Tormay Cécile, elvégre miattuk állandóan szemrehányásokat kell hallaniuk külföldről, így helyettük a politikai korrektség koordinátáit szét nem feszítő „mérsékelt idol”-okat kell választani, mint gróf Bethlen Istvánt.
Leírtuk bár ezerszer, mégsem elégszer: nemzeti oktatásunk alapfeltétele mindazon írók, költők, politikusok tananyagba emelése, akik sorskérdéseinket szigorúan nem a baloldal elvárásai, hanem magyar észjárásunk és keresztény szellemiségünk jegyében vetették fel, vagy válaszolták meg, függetlenül attól, mit szólnak ehhez a már a nevüktől is rettegők. Mert amint az író, Pozsonyi Ádám fogalmaz, „minél jobban gyaláz valakit a humanista, demokrata, européer sajtó, annál több esély van rá, hogy az illető tisztességes ember”. Vagy ha nem gyalázza, elhallgatja még a nevét is. Ami alighanem a legrosszabb.
Pedig belőlük igazán nincsen hiány honi históriánkban. Kezdjük költőinkkel-íróinkkal! Alföldi Géza, Bartha Miklós, Dövényi Nagy Lajos, Erdélyi József, Gyulai Pál, Herczeg Ferenc, Kuthy Lajos, Makkai Sándor, Mécs László, Nagy Ignác, Nyirő József, Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna, Reményik Sándor, Sajó Sándor, Sértő Kálmán, Sinka István, Somogyváry Gyula, Szabó Dezső, Szemere György, Tolnai Lajos, Tormay Cécile, Wass Albert, hogy csak az irodalmi tananyagból legszembetűnőbben kimaradtakat említsük, nélkülözhetetlenek sorslátásunkhoz. Vagy közíróink közül Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos, Milotay István, Oláh György, politikai publicistáink közül Istóczy Győző, Lendvai István, Verhovay Gyula. Akiknek művei után persze aligha fognak már kelleni a „mérsékelt idol”-ok, élükön az olyanok, mint az alig olvasott, de annál inkább dicsért Márai Sándor.
Úgy tűnik, a balos szellemi terror bábjátékosaiként funkcionáló céhbeli történészek által teremtett mélysötét állapotból az egyedüli kiutat azok az értelmiségiek, mindenekelőtt pedagógusok jelentik, akik mégis hajlandók „becsempészni” őket írásaikba és szavaikba.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
