Sok mindent megért már Parlamentünk, de azt aligha, hogy benne elhangozhasson: ‘az antiszemitizmus annyi, mint elutasítani Európát, az európai kultúrát’. Márpedig ezt mondta 2013. október 1-én ‘A zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában’ című kétnapos, a Tom Lantos Intézet által szervezett nemzetközi konferencia Parlamentünk Felsőházában tartott megnyitóján Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a konferencia résztvevőinek küldött videó üzenetében. Mennyire más volt a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István korában! Ő ugyanezen a helyen 1844. október 1-én ugyanis ezeket mondta: ‘Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak a vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt nem eheti meg az ember.’

Igen, alighanem Széchenyit is utolérné a valamijük tagadásért, avagy kisebbítéséért kijáró szájkosártörvény, pláne, hogy még meg is indokolta mondandóját egy más példával:

‘Egy bárkában ülök, és abban van a gyermekem és másnak a gyermeke, és a bárkába bejön a víz, s előttem apodictice áll, hogy e két gyermeket benn nem tarthatom. Az igaz, hogy ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni. De bíz én inkább a magam gyermekét tartom meg, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzet rovására történik. És az nem vélekedés, mert apodictice, számszerűen be lehet bizonyítani, hogy minden ilyenféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve.’

Százhatvankilenc évvel ezután ugyanezen a napon viszont – amint a Mazsihisz honlapja aznapi tudósításából kiderül – a felszólalók egymással versengtek hazánk megbélyegzésében. Jair Lapid izraeli pénzügyminiszter kijelentette, hogy ‘nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a rasszizmus ismét felütötte fejét, nem lehet hagyni megerősödni a gyűlöletet, az antiszemitizmus ellen folyamatosan küzdeni kell’, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a konferencia résztvevőinek küldött videó üzenetében pedig egyenesen arról beszélt, hogy ‘az antiszemitizmus Európa, az európaiak és az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmény: az antiszemitizmus annyi, mint elutasítani Európát, az európai kultúrát’.

Megszólalt aztán Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter is, mondván, ‘a magyar állam is felelős volt a holokausztért’, hiszen egykor ‘szembefordult saját polgáraival, sőt segédkezett abban, hogy kiirtsák őket’, ráadásul sohasem lehetünk ugyebár nyugodtak, amiért ‘mindig lesznek olyanok, akik gyűlöletből élnek, vagy azért, mert az adja lényük lényegét, vagy mert jó üzleti lehetőséget látnak benne’. Nos, fején találta a szöget, még ha nem is idézte hozzá magyarázatul Norman G. Filkenstein – aki holocaust-túlélő szülők gyermeke – könyvét (A holokauszt-ipar. Gondolatok a zsidó szenvedés tőkésítéséről, 2003), amit viszont ezúttal megteszünk helyette miheztartás végett.

Amint Filkenstein megjegyzi, a holocaust a mártíromságot ‘a Monte Carlo-i kaszinó erkölcsi színvonalára lezüllesztő’ iparrá, sőt vallássá vált – ennek megfelelően ‘túl sok köz- és magánpénz’-ből létesült szentélyei vannak, melyekhez úgy tűnik, lassan éppúgy kötelező lesz elzarándokolni, mint egykor a Lenin-Mauzóleumhoz a Vörös téren -, egyfajta ‘intellektuális terrorizmus’ ‘remek ideológiai fegyveré’-vé, melynek segítségével ”áldozatnak’ tüntetheti fel magát a világ egyik legjelentősebb katonai hatalma, amely rendszeresen megsérti az alapvető emberi jogokat’, hamisított memoárokkal (élükön éppen Anna Frank naplójával) a holocaust egyediségét hirdetve, ezzel ‘a zsidó szenvedés emlékét beszennyezve és megmérgezve a zsidók és nem-zsidók közötti viszonyt’.

Ennyit tehát a gyűlöletből élésben ‘jó üzleti lehetőség’-et látók valódi kilétéről. De kanyarodjunk csak vissza egy kicsit Herman Van Rompuy idézett kijelentéséhez! Ha ‘az antiszemitizmus annyi, mint elutasítani Európát, az európai kultúrát’, akkor ez logikus olvasatban vajon nem annyit jelent, hogy Európa és kultúrája par excellence zsidó? Ha igen, akkor viszont mit mondhatunk mai állapotáról, amikor a zsidó származású, római katolikusssá lett Giovanni Papini Gog című kötetében már 1934-ben azt írta, hogy a vén kontinens olyan ‘nagy zsidók’ befolyása alatt áll, mint például Karl Marx, Sigmund Freud vagy Henri Bergson, akik ‘bár különböző népek között születtek és különböző kutatásoknak szentelték magukat, mindannyian egy közös célra törnek: az elismert igazságokat kétségbe vonni, lerántani azt, ami a magasban van, bepiszkítani, ami tisztának látszik, megingatni azt, ami szilárd és megkövezni azt, ami tiszteletben áll’?

Megannyi kérdés, de végül csak egy marad belőlük: Európa és kultúrája valójában zsidónak tartása mégis nem rasszizmus, nem kirekesztés, éspedig felsőfokon?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info