Hazánk alighanem abban is felzárkózott ugyebár Európához, hogy annak urai parancsára közvéleménye formálói, köztük vezető egyházi méltóságai is csak kettős mércét ismernek, vagyis csak egy rabbit ért inzultuson háborodnak fel, egy papgyilkosságon viszont nem. Mi ez, ha nem híveik millióinak képletes szembeköpése?
A Zsidó Világkongresszus (WJC) elnöke, Ronald S. Lauder 2013. szeptember 16-án megígérte, hogy mostantól a Vatikánnal együtt lép fel ‘a vallásszabadság védelmében, bárhol is kerüljön veszélybe, bármely közösséget is érintsen’. Úgy látszik, ez azonban keresztény közösségekre és azok képviselőire nem vonatkozik, amit a cibakházi plébános brutális meggyilkolása miatti felháborodás részükről történt elmaradása egyértelműen bizonyít.
Mindezt a Szarvas András cibakházi plébános nemrég történt brutális meggyilkolása miatti, a hívek milliói részéről elemi igazságérzetből elvárt hivatalos keresztény egyházi fellépés elmaradása kapcsán jegyezzük meg. Ismeretes: amikor nemrég állítólag valaki szóban inzultálta Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit, a katolikus, a református és az evangélikus egyházi méltóságok azonnal felháborodásukat fejezték ki. Most azonban sem az 1919-es 133 napos kommunista keresztényüldözésre emlékeztető gyilkosság felfedése, sem pedig annak áldozata temetése kapcsán nem hallottunk tőlük egyetlen, az ilyen esetek egyre gyakoribb előfordulásán felháborodó szót sem.
Amúgy persze e környéken sem ez volt az első papgyilkosság. Amint a Magyar Nemzet 2013. szeptember 13-ai számában olvassuk, Cibakháza környékén, a Tisza túloldalán lévő Jászkarajenőn a Lenin-fiúk 1919-ben kettős papgyilkosságot követtek el. Lássuk most, mi is történt pontosan akkor!
Ahogyan dr. Váry Albert koronaügyész-helyettes írja művében (A vörös uralom áldozatai Magyarországon, 1922), 1919. május 4-én Kósa József akkor 41 éves plébánost és Hornyik Károly 30 éves káplánt Dobák Imre 29 éves (római katolikusként anyakönyvezett) földműves, a Verő-féle tengerészdandár vöröskatonája agyonlőtte. Tettüket röviden így örökítette meg:
‘A Verő Henrik parancsnoksága alatt állott úgynevezett tengerészdandár egyik zászlóalja 1919. május 4-én Jászkarajenőn pihent meg. Dobák Imre közlegény délelőtt a községháza előtt ment el s meglátta, mikor Kósa József plébános a plébánia felé tartott. A plébánost nem is ismerte, utánament s ott Kósa József plébánost és Hornyik Károly segédlelkészt egymás után agyonlőtte. Hornyik Károly a plébános holtteste előtt hangosan imádkozott, miközben Dobák rálőtt s az holtan rogyott a plébános holttestére. Dobák azután nyugodtan távozott. Tettének indoka: a papok gyűlölése.’
Dobákot aztán a Szolnoki Királyi Törvényszék 1920. október 19-én kelt B. 1167/15/920. számú ítélete halálbüntetéssel sújtotta és kivégeztette. De akadtak 1956 után is áldozatai e környéken a papgyűlöletnek. 1957 januárjában például Tiszavárkonyban Kenyeres Lajos plébánost gyilkolták meg bátor lelkipásztori és közéleti szerepvállalásáért. Tetemét a tettesek titokban ásták el a Tisza gátjának oldalában, ám eltűntének első évfordulóján az áradó folyó kimosta, és Martfűnél megtalálták. De említhetjük végül az 1953-ban kivégzett szolnoki születésű, vagyis szintén a környékről származó Sándor István szalézi szerzetest is.
Íme tehát a kettős mérce: papot lehet gyűlölni, ennek jeleként meggyilkolni, de egy rabbit csak szép szóval illik illetni. Ami pedig az előbbit illeti, a rajta való, elemi igazságérzet szülte felháborodás pedig ugyebár politikai inkorrektség a mellesleg már régóta kettős mércével mérő vezető egyházi méltóságok (Erdő (Grünwald) Péter, Bölcskei Gusztáv, Szabó István, Gáncs Péter, Fabiny Tamás) szemében. Mi ez, ha nem híveik millióinak képletes szembeköpése?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
