Ha valaha Orwell regényutópiáját, az 1984-et olvasta az ember, azt hitte, az nem más, mint egy kétségtelenül vérbeli pszichológusra valló lélekanalízissel megírt, ámde mégis csak túlzó prófécia egy eladdig sosemvolt világról. Ami viszont bekövetkezőben van. Alighanem ez jut az eszünkbe most, amikor úgy tűnik, a társadalom többségétől rettegő kisebbség hangadói egyre irracionálisabban reagálnak minden nekik valamiért nem tetsző jelenségre, személyre vagy akár tárgyra. Nos, ami az utóbbiakat illeti, lehet az akár egy zsinagóga főbejárata előtti kerítésbe belefúrt néhány babaszappan is.

Az ember azt hinné, hogy az erről megjelent nyúlfarknyi hír lerágott csonttá vált, elvégre e közismert tisztasági árucikk bárhol való megjelenése a társadalom többségéből semmiféle emocionális ellenállást nem vált ki, de ha egyes szegmenseiből netán mégis, ilyetén feltűnését azért ugyebár illene nekik is úgy kezelniük, mint a csodákat, melyek közmondásosan három napig tartanak. Mert ha bárkinek is a tyúkszemére lépnek, aligha normális reakció az erre három nap múlva is tartó jajveszékelés.

Pedig tart továbbra is, éspedig olyannyira, hogy a Mazsihisz honlapja 2013. szeptember 22-én (a délmagyar.hu portálra hivatkozva) közölte a példátlan skandalumot, azt, hogy „a szegedi zsinagóga főbejárata előtti kerítésbe fúrt bele több babaszappant egy ismeretlen a héten”, amit egy szemfüles látogató mindjárt észre is vett s a Szegedi Zsidó Hitközség rögvest tisztázta fehéren-feketén, hogy ez bizony „egyértelműen Auschwitzot és a haláltáborokat juttatja az ember eszébe”.

Már akiébe, persze. Mindenesetre, aki azt hitte volna, hogy a babaszappantól (is) rettegők mégiscsak napirendre tértek annak számukra szokatlan helyen való felbukkanása fölött (pláne, hogy nem volt benne bomba), aligha ismerik pszichológiájukat, de a „szolgálunk és védünk” jeligéjűekét sem. Akik a Síp utcaiak tudakozódására („mikor jelentették be a bűncselekményt, hány szappanról van szó, hol vásárolták, elfogták-e az elkövetőt, és mikor vihette véghez tettét?”) azonnal nyomozást indítottak.

„A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya közösség tagja elleni erőszak bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen nyomoz szeptember 17-e óta”, tájékoztatta aztán a szappanfóbiásokat Szenti Szabolcs százados, amire azok a Btk-ra hivatkoztak, mondván, e tárgy ilyetén történt közszemlére tétele egyértelműen közösség tagja elleni erőszakkeltés, kirívóan közösségellenes magatartás, amely alkalmas arra, hogy „az adott csoport tagjában riadalmat keltsen”.

Addig is, amíg az elsősorban őket szolgálók és védők elfogják a riogató delikvenst, kanyarodjunk csak vissza a szegedi hitközség reakciójára! Elnöke, Lednitzky András szerint „az utóbbi tíz évben ilyen megdöbbentő és megbotránkoztató eset nem történt Szegeden, amely mindig is befogadó és elfogadó város volt. Néha festékkel felszórtak a házakra egy-egy horogkeresztet vagy Dávid-csillagot, de a mostani eset valóban félelmet kelthet az emberekben. Reméljük, hogy ezt mindenki megérti.”

Nem, korántsem mindenki érti meg, miféle traumát okoz egy tisztálkodási eszköz? Mert ha egy (nem mellesleg eddigi tapasztalatok alapján cseppet nem kizárt, hogy éppen egy Dávid-csillagos provokátor által) ilyetén elhelyezett babaszappan ekkora riadalmat kelt, mi a helyzet akkor például az alábbi közismert népi játékdallal?

Elvesztettem zsebkendőmet,
Megver anyám érte.
Aki nékem visszaadja,
Megcsókolom érte.

Szabad péntek, szabad szombat,
Szabad szappanozni.
Szabad az én galambomnak
Egy pár csókot adni.

Vagy mi a helyzet azzal a régi kataszteri térképpel, amelyen feltüntették az irtásokat is, és az egyiket a Bakonyban éppen a riogatottak gyűjtőnevéről nevezték el, a két szót egybeírva? Szóval akkor az iménti játékdal éneklése és térkép őrzése vagy továbbadása is egyértelműen közösség tagja elleni erőszakkeltés, kirívóan közösségellenes magatartás, amely alkalmas arra, hogy „az adott csoport tagjában riadalmat keltsen”? De visszatérve a mostani esetre, az ember nem hisz a szemének, csak próbálja felfogni a hihetetlent. Nem a horogkereszt, a szappan kelt bennük félelmet – ki érti ezt?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info