Amint már portálunkon is foglalkoztunk vele, a liberális őrületnek úgy tűnik, nincsen határa. A gender mainstreaming, a nemek szabad választását hirdető ideológia a közöttük meglévő természetes különbségek elmosását, tagadását vagy éppen a nemi szerepek felcserélését egyaránt természetesnek tekinti. Újabb állomása mindennek, hogy lassan egy éve a német szülők meghatározatlan neműként is anyakönyveztethetik újszülött gyermeküket!
Amint a Magyar Kurir katolikus hírportálnak a németországi Spiegel Online alapján 2013. augusztus 22-án közzétett közleményéből értesülünk, 2012 november 1-től, első ilyen törvényként Európában, a német szülők a hivatalos születési anyakönyvi kivonatokban a férfi és nő megjelölés mellett meghatározatlan neműként is bejegyeztethetik újszülött gyermeküket, hozzátéve, hogy „aki bizonytalan nemi jellemzőkkel születik, később eldöntheti, milyen neműként szeretne élni”.
Mi több, az új törvény azt is lehetővé teszi, hogy „valaki akár egész életében ne azonosuljon a férfi vagy a női nemmel”. Mindenesetre a változtatás „csak a születési dokumentumokat érinti, a személyi okmányokban egyelőre csak férfi és nő kategória szerepel”. Végül megtudjuk, hogy a „harmadik nem” választási lehetősége Nepálban, Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon létezik még hivatalosan, bár már Finnország is tett elfogadhatósága érdekében törvényen kívüli lépéseket.
Sok mindent megélt már vén kontinensünk, de ilyet még aligha. Amint korábban jeleztük, már eddig is sok tanárt és szülőt kergetett a szó szoros értelmében az idegösszeomlás szélére az Amerikából elindult, leginkább Németországban tovaterjedt és már nálunk sem teljesen ismeretlen gender ideológiája, amelynek igazi arcáról Katharina Becker és Gabriele Kuby már lerántotta a leplet.
„Az emberkebel / Korlátot kíván, fél a végtelentől, / Belterjében veszt, hogyha szétterül” – tanultuk valaha Madách Tragédiájából, felismerve, hogy végső soron az emberi nem kihalásához vezet az isteni teremtettségből eredő rend liberálisok általi felborítása az etnikai-biológiai tulajdonságok feladásával vagy keverésével, a „másság” erőszakolásával. Nemcsak a hazaszeretet, a szakrális és nemzeti szimbólumok szálkák szemükben, hanem hovatovább az is, ha a fiú fiú, a leány leány, a férfi férfi, a nő nő akar maradni. A gender ideológiája (gender maistreaming) ugyanis a „szabad nem-választást” hirdeti, már az óvodákban is, mondván, nem kell gyermekkorban kiemelten kezelni a fiú és a leány szexuális és szellemi sajátosságait, mert ezzel csak megzavarnánk: majd ha felnő, elválik, mi lesz belőle!
Ám senki ne gondolja, hogy a másság-pártiak beérik a csak a saját berkeikben való porhintéssel, nem: egyenesen kötelezik a nevelőket és a tanárokat a gender elfogadására, és ha ellenszegülnek, megbüntetik őket, diszkriminációnak minősítve magatartásukat, amiért a gyermek „személyiségi jogait megsértik”! Legalábbis Németországban, ahol a közélet képviselői nyugodtan hirdethetik, hogy természetes, ha egy férfi vagy nő a saját neme iránt érez vonzalmat, így – amint Gabriele Kuby könyvéből (A nemek forradalma (A gender forradalma. A nevelés államosítása), 2008) kiderül – Berlin főpolgármestere ennélfogva büszkén hirdeti: „Csak rajta, kergessétek csak bele az ifjúságot gyermekkortól kezdve a szexuális élvezet-kielégítésbe, hogy olyanok legyenek, mint mi, és a jövőben ne kelljen magunkat többé különcnek érezni, hogy meg ne szólaljon a lelkiismeretünk hangja, főleg pedig el ne kezdjen furdalni minket.” Nem is halasztja el ezért, hogy a „homoszexuális szadomazochisták utcai ünnepségét személyesen üdvözölje”.
A „szexuális demokráciá”-t követelő németországi bevándorlók felvonulásai egész városokra kiterjednek: büntetlenül leszólíthatják a leányokat, hatásukra óvodákban, iskolákban minisztériumi utasításra népszerűsíttethetik a perverz praktikákat, a szexuális promiszkuitást és a serdülők közötti szexualitást minden akadály nélkül, hiszen, amint Kuby írja, a gender
„a német politika irányelvévé és mindent átfogó feladatává vált. Ez a fogalom feltételezi, hogy minden szexuális irányultság egyenértékű, és hogy ezeket a társadalomnak el kell fogadnia. A gender ideológiája lopva beszüremkedett az Európai Unió szervezeteibe és számos országban az állami intézményekbe, az egyetemekre és egyéb képzési központokba, sőt még az iskolákba és az óvodákba is. De mire is nevel az állam? Az új gender-embert kell megalkotni, aki saját maga dönti el, hogy férfi vagy nő akar-e lenni, hogy heteroszexuális, leszbikus, meleg, bi- vagy transzszexuális.”
A „gender” elfogadásából következik a házasság szükségtelenségének, az abortusz pártolásával a család lerombolásának igenlése, olyannyira, hogy 2008. április 16-án az Európa Parlament gyűlésén eldöntötték a 47 tagállam abortuszhoz való jogának biztosítását. A gender támogatásáért nálunk pedig a Gyurcsány-Bajnai kettős alatt a Család és Szociális Minisztérium ingyenes szóróanyagokat terjesztett a gyermekek és serdülők rendszeres szexuális élethez szoktatásáról, tanácsokat adva bennük a szülőknek gyermekük egy és három éves kora közötti „szexuális neveléséhez”, ismertetve a „stimuláció”-kat, miként ingereljék a szülők (beleértve a nagyszülőket is!) szexuálisan gyermeküket fürdéskor, tisztába tevéskor, és hogyan „tökéletesítsék” a módszereket, ha már négy évesek lesznek.
A mai Németországban, amint Katharina Becker e tárgyban világhálón terjesztett tanulmányából is kiderül, tanóra-sorozatokat tartanak állami utasításra a „védekezés”-ről már az óvodában, és ha otthon nem nézhetnek pornográf filmeket, megkapják az iskolában kilenc éves kortól a kondommal együtt. Van aztán „homoszexualizálás-tanóra” is tíz éves kortól (leginkább Berlinben, Hamburgban és Münchenben), ahol reklámfilmeket láthatnak a leszbikus és homoszexuális életmódról.
A cél a család megszüntetésével a nemzetek elpusztítása, hirdetve, hogy a világnak kevesebb emberre van szüksége, ám annál több szexuális szórakozásra, amelyhez a férfiak és nők közötti különbségeket és az anyaságot meg kell szüntetni. Mivel azonban a több szexuális szórakozás több gyermeket eredményez, szabad utat kell biztosítani a védekezéshez és abortuszhoz, támogatni a homoszexuális irányzatokat, mert így nem következik be fogamzás.
Kuby – aki társadalomkutató, író, három gyermek édesanyja, és az ezotéria, a pszichológia területén való húszéves tapasztalataival háta mögött 1997-ben katolikussá lett – végkövetkeztetése vigasztalhat csak:
„Ha egy kultúra megállapodik abban, hogy nem lehetséges a jót és igazat megismerni, és az emberek cselekvését ahhoz szabni, akkor bukása elkerülhetetlen.” Amit remélhetően csak siettet az iménti hármas nem-választás legalizálása.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
