Bár önmagukat nemzetinek és kereszténynek tartó könyvkiadókból nincsen hiány hazánkban, sajnálatosan azonban úgy tűnik, valahogy egyiküknek sem igazán szívügyük az ifjúságot nemzeti identitásra és krisztusi szellemiségre nevelő művek kiadása, pedig tanulhatnának e téren a két világháború közötti könyvkiadásunkból.
Akkor ugyanis sorra jelentek meg ilyenek, többnyire (rovatunkban már eddig is többször tárgyalt) pap-pedagógusoktól. Amikor most közülük a százharminc éve, 1883. augusztus 12-én született (és 1962. december 6-án Budapesten elhunyt) Marczell Mihályra emlékezünk, egyúttal közöljük ezen alapművek (korántsem teljes) listáját is, elsősorban tanáraink, nevelőink figyelmébe.
Elöljáróban Marczell Mihályról. Amint a dr. Diós István és Wiczián János által szerkesztett Magyar Katolikus Lexikonból megtudjuk, középiskoláit Pozsonyban, a teológiát Esztergomban és Budapesten végezte, majd 1906-ban szentelték pappá. Ezután a bécsi Augustineumban tanult tovább, 1908-ban pedig teológiai doktor lett. Hitoktatóként s a Regnum Marianum Kongregáció elnökeként működött fővárosunkban, megalakítva a Regnum ‘fecske csapatát’, majd annak főparancsnokává válva. 1916-tól tábori lelkészként tevékenykedett s 1918-ban az esztergomi szeminárium lelki igazgatója és tanára, 1919-ben a pesti Szent Imre Kollégium és a budapesti Katolikus Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola igazgatója, 1930-tól 1950-ig az Angolkisasszonyok Tanárképzőjének és a hitoktatóképző Ward Kollégiumnak is igazgatója. Pedagógiai oktató munkája kiszélesedéseként a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán 1928-tól a nevelés, 1936-tól az erkölcstan, 1938-tól a lelkipásztorkodástan tanára, 1938 és 1952 között a Központi Papnevelő Intézet rektora, majd két ízben a Hittudományi Kar dékánja. 1952-ben megfosztották állásától, otthonától, s élete végéig ‘megbízott előadóként’ tanított (emiatt házkutatásokat is elszenvedve) a Hittudományi Karon.
Mindmáig mintaértékű műveivel méltán említhető egy lapon olyan nemzeti identitásra nevelő kortársaival, mint kiváltképpen Koszterszitz József (Koszter atya), Lantos-Kiss Antal, Szívós Donát, Tower Vilmos és Tóth Tihamér. Közülük különösen is időszerűek a testben-lélekben egyaránt megedzett, így hazafias célokért hősiesen küzdeni tudó és akaró serdülő ifjúság nevelésével foglalkozók, így a porosz nevelést kárhoztató angolszász liberális gyakorlattal szemben arra figyelmeztet az egyikben (A katholikus nevelés szelleme, 1924), hogy mind a tanárnak, mind a szülőnek tudatosítania kell, hogy a büntetés igenis Isten eszköze, a lelkiismeret hangjában az Ő szava szólal meg, amit hármas célja szolgál:
1. Figyelmeztetés a bűn fokára: A szeretetteljes feddés kevésbé hívja fel a figyelmet a bűnre, mint a keményen kirótt büntetés. A gyermek megérzi, hogy nagyot kellett hibáznia, ha szeretett nevelője részéről kemény elbánásban részesül. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyermek a büntetés után vizsgálni kezdi egész életét és mérlegeli bűnös cselekedetének rosszaságát. Minél keményebb büntetést kap a gyermek, annál erősebb lesz a bűn nagyságának átértése.
2. A bánat fokának erősítése: Ha a gyermek azt látja, hogy az elkövetett hiba szomorúságra hangolja a nevelőt és a szomorúság büntetés kiszabására vitte, ez a belátás nagyon gyakran könnyet sajtol a gyermek szeméből, és ha a büntetés okos és a bűnhöz mért volt, akkor önként fakad belőle a bánat és bocsánatkérés érzése. Amelyik gyermekből bottal kell kierőszakolni a bocsánatkérést, annál, legtöbb esetben, semmit sem használt a büntetés. Ott vagy a büntetés volt rossz, vagy a gyermek lelke oly megdolgozatlan, hogy az alkalmazott büntetés rá nézve nincs elég lelki hatással.
3. A további bűnök elkerülése: A büntetés félelmet kelt és sok bűntől visszatart. A félelem ugyan a legalsóbbrendű nevelési eszköz, de tagadhatatlan, hogy nagy szerepet játszik. A jó időben alkalmazott büntetés felkelti a jövőben ismétlődhető büntetés gondolatát. Szenvedélyes, indulatos gyermek a szigorú apa előtt könnyebben fékezi magát. A büntetés hatásai közül tehát nem lehet kizárni a félelmet sem. Aki ezt teljesen ki akarná zárni, az eszményesítené az életet s nem számol a gyermeklélek valódi helyzetével.
Aligha szükségesek hosszadalmas család- és iskolalátogatások ahhoz, hogy meggyőződjünk mindennek igazságáról, arról, hogy a fentiek figyelembevétele nélkül bizony nincs közösségi érzés, szolidaritás, nemzeti identitás, hazafiasságra nevelés. Ezért, hogy égetően szükségesek nevelési művein kívül magyar kortársaié is, melyek közül habár sok ma már csak antikváriumban, szakkönyvtárakban (illetve az amdg.betiltva.com honlapon) lelhető fel, nélkülözhetetlen útmutatók ma is tanárok és szülők számára egyaránt, ezért (a nagy anyagra való tekintettel persze a teljesség igénye nélkül) az ő figyelmükbe ajánljuk ezek alábbi jegyzékét. Íme:
Bangha Béla SJ: Világnézeti válaszok
Csaba Margit: Amit a serdülő leánynak tudnia kell
Csaba Margit: Amit a nagyleánynak tudnia kell
Csaba Margit: Amit a fiatalasszonynak tudnia kell
Csaba Margit: Amit az édesanyának tudnia kell
Erőss Alfréd: A vallásnevelés
Evetovics Kunó S. O. Cist.: Katolikus erkölcstan I-II.
Gausz Tibor SJ: A jegygyűrűért
(Palánkai) Gausz Tibor SJ: Boldogasszony édes
Gausz Tibor SJ: Énekeljen szíved is!
Gausz Tibor SJ: Ha az ő szavát halljátok
Gausz Tibor SJ: Ragyogó szemek
Gerely Jolán: A művelt leány
Gerely Jolán: Add nekem a szívedet
Gerely Jolán: Hivatás vagy robot
Gerely Jolán: Ki vagyok
Gerely Jolán: Majd ha asszony leszek
Horánszky Nándorné nagyrévi Czike Kornélia: Mindent a gyermekekért! (Gondolatok a nemzetnevelésről)
Kisparti János: A családi nevelés útjain
Koszter atya: Esto Vir!
Koszter atya: Kamaszok
Koszter atya: Kérdőjelek a fiúszívekben
Koszter atya (Szektor): Csibészklub
Koszter atya: Iluska
Koszter atya: Fulgur
Koszter atya: Levelek a gólyához
Koszter atya: Lurkó
Koszter atya: Meseszínház
Koszter atya: Nos Rector
Koszterszitz József: Tiszta férfiúság az egyetemeken
Koszterszitz József: Viharzóna
Lantos-Kiss Antal: Diákok lelkiatyja
Lantos-Kiss Antal: Gyakorlati tiszta élet
Lantos-Kiss Antal: Igét váró fiúk
Lantos-Kiss Antal: Mi inasok
Lantos-Kiss Antal: Tiszta munkáskéz
Lantos-Kiss Antal: Vezérférfiúság
Marczell Mihály: A katolikus nevelés szelleme
Marczell Mihály: A kemény parancs
Marczell Mihály: Bontakozó élet 1-8.
Marczell Mihály: Érosz és étosz
Olasz Péter SJ: Fiú, légy férfi!
Perlaky Lajos: A ma életművészete
Perlaky Lajos: Élettémák
Schütz Antal: Katolikus erkölcstan
Szívós Donát OSB: A ma diákja
Szívós Donát OSB: Diáklelkigyakorlatok
Szívós Donát OSB: Emberek a mérlegen
Szívós Donát OSB: Magyar vagyok!
Szívós Donát OSB: Szülők, tanárok négyszemközt
Szívós Donát OSB: Világáramlatok sodrában
Szuszai Antal: Kalauz a krisztusi életre
Tarnóczy János: Jegyeseknek, házasulóknak
Tihanyi Tibor: Áhítattal, illendően, nemesen
Tihanyi Tibor: Úriasan, finoman
Tomka Ágoston SJ: Mit beszéltem diákjaimmal az életről?
Tower Vilmos: Kihez menjek feleségül?
Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?
Tower Vilmos: Krisztus akarata
Tóth Tihamér: A jellemes ifjú
Tóth Tihamér: A művelt ifjú
Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság
Tóth Tihamér: A vallásos ifjú
Tóth Tihamér: Az ifjúság lelkigondozása I-II.
Tóth Tihamér: Krisztus és az ifjú
Trikál József: Az új ember
Trikál Józserf: Új élet a régi romjain
Trikál József: Az új szellemiség
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
