Ha az ember valaha azt hitte, hogy az aczéli cenzorgépezetnél mélyebbre már nem lehet süllyedni, alighanem tévedett. Akkor ugyanis csak a kommunizmusbírálatért járt szilencium, jó ideje viszont úgyszólván mindenért, amit Brüsszel politikailag inkorrektnek talál. Mert korántsem csupán gazdasági, szellemi életünket is béklyóba veri, és hogy pontosan milyen mértékben, arról legárulkodóbban talán „műfajvédelmi szabványai” tanúskodnak, melyek alapján érthető, hogy az újabban megjelenő „prózakötetek” miért is olyan olvashatatlanok. Brüsszeli cenzorparancs ugyanis, hogy a regény méltassa a romákat, ne keltsen Amerika-ellenes érzelmeket.
Nem mai történet ez: még 2003. december 20-án közölte a Heti Világgazdaság Spiró György fordításában az uniós cenzorok előírásait arról, hogy egyáltalán milyen szöveg tekinthető regénynek, elbeszélésnek és miről szóljanak.
Eszerint „regénynek a 116 és 367 oldal közötti terjedelmű szöveg nevezendő: ami
ennél kevesebb, az novella, és az EU nem támogatja, ami ennél több, az nincs” is,
szereplőinek „maximum 33, 5 százaléka lehet negatív alak, a többi 66,5 százaléknak
pozitívnak kell lennie: a százalékszámítás alapja az egyes szereplők oldalszám és
említés szerinti előfordulása”.
De kik is azok a „negatív szereplők”? „Iszlám fundamentalisták, öngyilkos merénylők, földön kívüli lények, nácik, fasiszták, bolsevikok, rablógyilkosok, tömeggyilkosok, hullagyalázók, pedofilok és EU-ellenes tüntetők”. És a pozitív szereplők? Mindenekelőtt „az EU előtti időkben sok borzalmat emelt fővel és tiszta erkölccsel átélt nagymamák, akik unokáikat egyedül nevelik úgy, hogy az üzleti életben helytálló, törvénytisztelő EU-polgárok váljanak belőlük”, vagy „a náci és bolsevik börtönöket megjárt, zsidó származású, a kereszténység és a szabadpiac eszméjétől megigazult tudósok, akik legalább két afrikai vagy ázsiai árvát fogadnak örökbe, és őket az üzleti életben sikeres, törvénytisztelő EU-polgárrá nevelik”.
Legjobban mégis „a roma nemzetiség fiatal, feltörekvő, optimista tagjainak ábrázolása ajánlott: a roma repperek és népdalénekesnők az ilyen típusú regényben fussanak be szédítő karriert, és értük a többségi társadalom fiataljai rajongjanak elsősorban”, ugyanakkor vigyázniuk kell a jövő betűvetőinek, hogy alkotásaik „nem kelthetnek Amerika-ellenes érzelmeket”.
Mindezeket olvasva az embernek önkéntelenül Madách remeke jut eszébe, abból is a falanszteri jelenet: a szép új világban nem Homérosz, Platón, Tacitus vagy Michelangelo, hanem múltnélküli konzumlények a regényhősök.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info