Amint hírt adtunk róla portálunkon, Komoróczy Géza professzor a HETEK Országos Közéleti Hetilap 2012/24. számában Árpád vezért zsidónak titulálta, amelyre válaszul közöltük akkor az USA-ban élő Balogh Sándor professzor emeritus válaszát. Tekintettel arra, hogy Komoróczy azóta sem vonta vissza állítását, újabb történelmi érveléssel kívánjuk kiegészíteni Balogh professzor írását, rámutatva arra, hogy már a két világháború között is akadtak, akik Árpád vezért, sőt az egész akkori magyarságot zsidó származásúnak titulálták, sőt volt, aki még a székely rovásírást is!

1940-ben bizonyos Bánáti Fischer Árpád egy harminckét oldalas propagandafüzetet adott ki, amelyben nem kevesebbet állított, mint hogy Árpád fejedelem zsidó volt, mivel ez a név a Bibliában is megtalálható (IV Kir 18, 34., Iz 10, 9. , 37, 13.). Az azonban nem zavarta, hogy a Káldi György-féle közismert bibliafordításban az idézett versek közül Izaiásnál nem Árpád, hanem Árfád áll, de nem keresztnévként, hanem helységnévként, egy Palesztinától északra fekvő városként, amelyet Tiglátpileszer Krisztus születése előtt 740-ben annektált.

Nem véletlenül jegyezte meg erre „Magyar-zsidó vonatkozások” című (a Magyar Kultúra című társadalmi és tudományos szemle 1940. november 5-i számában megjelent) válaszcikkében K[adicsfalvi] Török Mihály Miklós:

„Teljesen indokolatlan és értelmetlen dolog az Ószövetségből előrángatott egy helységnévből azt bizonyítani, hogy Árpád neve zsidó, mert előfordul egy Árfád név a Bibliában. Még ha igaz volna is, hogy Árpád fejedelem neve hasonló ezzel az Árpáddal, még akkor is csak véletlen találkozásról lehetne beszélni. Az Árpád név turkomán-perzsa név, s a bibliai Árfád sem szemita és nem zsidó helységnév. Közvetkezőleg: a honfoglaló magyar vezér nevéhez a semitizmusnak semmi köze! Vakmerő állítás tehát arra következtetni, amit a szerző így fejez ki: „A zsidó nép egyes részei és zsidó vallású magyar törzsek a honfoglaló magyarokkal kapcsolatban álltak.” Árpád héberségét ilyen alapon megállapítani egy kissé több mint amennyit a papiros elbír.”

Több bizony, nem is szólva aztán arról, hogy a Bánáti Fischer a székelységet is zsidó eredetűnek tartja. Tudatlansága itt sem ismer határt. De lássuk csak K. Töröknek a mai kutatási eredmények között is megálló idevágó helyreigazítását!

„A magyar őstörténelem irodalmában nem ismeretlenek bizonyos történelmi adatok, amelyek szerint a honfoglalás előtti időkben Lebediában a kazár nép egyik törzse, a kabarok, zsidó vallásra tértek át. A kazárok egy-két törzse, de nem a kabarok, a magyarokhoz csatlakoztak. A szerző hol a kazárokat, hol a kabarokat csatlakoztatja a magyarokhoz s levonja azt a következtetést, hogy a honfoglalók zsidók voltak. Arra azonban pillanatig sem gondol, hogy sem a kazárok, sem a zsidó vallásúvá lett kabarok nem voltak fajilag zsidók. Az esetleges csatlakozás tehát nem jelentené azt sem hogy a zsidók közreműködtek a honfoglalásban, sem épedig azt, hogy a magyarságba már az ő révükön is zsidó vér keveredett.”

Igen, itt van ugyebár a kutya elásva, hiszen

„nem kell nagy elmeél annak megértésére, hogy a honfoglalás idején a kereszténységnek Európában már 900 esztendős múltja volt, a Szentírás tehát eléggé elterjedt lehetett s elképzelhető a kabarokra tett olyan hatása az ószövetségi írásoknak, mint amilyen hatása volt például a reformáció legszélsőbb túlzóira, a szombatosokra, akik zsidózásra tértek át. Ennek azonban a fajisághoz semmi köze nem volt. A szerző azonban erre mit sem hederít, egyszerűen kimondja, hogy a székely nép kabar nép, tehát zsidó nép.”

Mindezt azzal indokolja, hogy szerinte a székely nép „ősiségéhez hozzátartoznak e nevek: Mózes, Áron, Dávid, József, Rachel, Rekeba, Sára stb.”, holott, amint K. Török írja, „ezen az alapon a keresztény népek százmillióinak jelentékeny részét lehetne zsidósítani”.Valójában a székelyek között mindmáig használatos keresztnevek a protestantizmus tizenhatodik századi elterjedésével magyarázhatók, a bibliaolvasás általánosabb elterjedésével, így a Mózsi bá’, az Áron bá’ egyáltalán nem zsidó, hanem bibliai eredetű magyar név köreikben, így a „kabarok, székelyek, magyarok zsidó fajiságáét bibliai nevek alapján igazolni tudománytalan és történelmietlen törekvés”, ugyanis az, hogy a szerző szerint a magyarok a Dunántúlon, Felvidéken, Erdélyben „mindenütt tömény zsidó életet” találtak, amikor elfoglalták az országot s velük egybeolvadtak, „csak természetes egy olyan okoskodás szerint, amely például az oroszok Russ nevéből kisüti, hogy zsidó szó, tehát a muszkák is zsidók”.

A hab a tortán azonban csak ezután következik, ugyanis a propagandafüzet szerint a székely rovásírás betűjelei valójában zsidó írásjelek, megfeledkezve arról, hogy „jeleket késsel fába metszeni csak nagyon csekély változatossággal lehet s azért mutatkozik bizonyos rokonság a székely rovásírás és más népek rovásírása között, ám ha a székely rovásírás zsidó volna, akkor a szerző szerint zsidók a középtengeri rovásírás népei, az ótörökök, az ógörögök, a latinok, az etruszkok, a pelazgok, a főniciaiak is, mert ezek között bizonyos hasonlatosság megállapítható. Zsidó az egész világ!”.

Igen, még megérhetjük, hogy Komoróczy kimondja, zsidó az egész világ! Kérdésünk már csak az, hogy nem akad senki soraikban, akinek ellenvéleménye volna?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info