A Mazsihisz honlapján azon háborog, hogy Németországban a minap Drezda 1945. február 13-a és 15-e között történt porrá bombázására, a mindössze huszonötezer polgári áldozatra emlékeztek ‘a város pusztulásához vezető eszmék’-ért ma is lelkesülő ‘neonáci bőrfejű’-ek, arról azonban ezúttal sem közöl egy lábjegyzetet sem, mégis honnan vette az idézett veszteségszámot, amikor minden történész három- és ötszázezer közöttire teszi a védtelen, tűzkatlanban villámgyorsan elégett polgári áldozatok számát?
Dirk Hilbert drezdai polgármester, Stanislaw Tillich, Szászország jelenlegi miniszterelnöke és elődje, Kurt Biedenkopf ‘közös felhívást adott ki a városi tanács frakcióival, egyetértésben az egyházakkal (köztük a zsidó közösséggel) a szakszervezetekkel, a gazdasági, a kulturális intézményekkel, amelyben felhívták Drezda polgárait: méltóan emlékezzenek meg a nemzetiszocializmus és a háború áldozatairól, egyúttal felidézték, éppen az elmúlt hónapokban szerezhettek az emberek tudomást arról, milyen mértéket értek el a szélsőjobboldal erőszakos cselekményei országukban: a kelet-németországi terrorcsoportról van szó, amely nyolc törököt, egy görögöt és egy rendőrnőt gyilkolt meg’, olvassuk a mindentudó honlapon, arról azonban még egy lábjegyzetet sem, mégis honnan vette az idézett veszteségszámot, amikor minden történész (és korántsem csak a köreikben ab ovo lenácizott David Irving!) három- és ötszázezer közöttire teszi a védtelen, tűzkatlanban villámgyorsan elégett polgári áldozatok számát?
Egy biztos: náluk még a statisztika is ideológiafüggő, olyannyira, hogy haramiaállamukban az összeadás nemzetközi jelét, a pluszjelet, törölték a matematika-tankönyvekből, amiért Krisztus keresztjére emlékeztette őket, nem is beszélve aztán a hatmilliós számról, amely önbeteljesítő jóslatként már a tizenkilencedik század végétől állandóan felbukkant angolszász világbeli sajtójukban, így például 1897-ben a ‘The Open Court Monthly’ közlése szerint a Róma elleni Bar-Kochba felkelésben mintegy hatmillióan haltak meg közülük, 1900. június 11-én a ‘The New York Times’ hasábjain Stephen Wise rabbi hatmillió élő, vérző, szenvedő évükről értekezett, 1905. november 1-én pedig ugyanezen orgánum arról értesített, hogy lemondott posztjáról Konsztantyin Pobjedonoszcev, a Szent Szinódus főügyésze, országa ‘leggyűlöltebbje’, aki 1890 és 1902 között családjaikból pont hatmilliót űzött ki Oroszországból, végül 1921. július 20-án, hogy a szovjethatalom hanyatlásával ottani hatmilliós népességük tömegmészárlásra ítéltetett.
Aligha kétséges tehát, hogy a Mazsihisz mások veszteségeinek minimalizálásával és a sajátjaik maximalizálásával csak növeli az antiszemitizmust, nem számolva azzal, hogy olyan anticionisták, mint Izrael Shamir, Izrael Sahak, Yehudi Menuhin vagy Teller Ede, már számtalanszor figyelmeztették az e körhöz tartozókat, hogy ha így folytatják az áldozatok számának folyamatos növelésével párhuzamosan az értük világszerte járó kárpótlások követelését, előbb-utóbb újabb világháborút fognak kirobbantani.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
