Régi panasz, hogy gyermekeink közül sokan képtelenek anyanyelvünkön szabatosan írni és beszélni, holott enélkül elképzelhetetlen nemcsak nemzeti azonosságtudatuk kialakítása, hanem idegennyelvi képzésük biztosítása is, ezért nagyon fontos lenne, ha az előbbi fontosságát elvileg elismerő 2012-es Nemzeti Alaptanterv pedagógusoknak készült nyilvános vitaanyagában ennek nyomatékosításaként az idegennyelvi képzést a benne meghirdetett korhatárnál későbbre tennék, hiszen klasszikus írónk, a mintegy nyolc nyelven értő Szabó Dezső nem véletlenül kívánta, hogy a gyermek tizennégy éves koráig semmilyen idegen nyelvet ne tanuljon se iskolában, se azon kívül.

A Nemzeti Alaptanterv (NAT) Bizottsága idegen nyelvek oktatásával foglalkozó szakmai műhelyének tagjai (Szálka Miklósné, Einhorn Ágnes, Imre Flóra, László Tímea, Öveges Enikő, Polákovits Nándor) szándékának jogossága, amely szerint az európai műveltség mélyebb megismeréséhez szükséges a forrásai nyelveivel való megismerkedés (köztük a sokáig háttérbe szorított ógöröggel és a latinnal is), természetesen vitathatatlan, azonban alighanem vitatható ennek időpontjára tett javaslatuk, vagyis az, hogy jóllehet középiskoláinkban kötelező képzésükre csak azok negyedik évfolyamától kerülne sor, ámde már „az általános iskolai tanulmányok végére minden tanulónak legalább egy idegen nyelvből el kell jutnia a hatfokú európai skála második A2 szintjére”.

A jelek szerint nem lehet elégszer rámutatnunk arra a perdöntő tényre, hogy a gyermek serdülőkoráig anyanyelvén át ismer meg érdemben mindent, így amíg azt minél alaposabban meg nem ismeri, felesleges a később netán mégoly szükséges idegen nyelvek bármelyikével megterhelni: minden eddigi nyelvpedagógiai törekvés egyértelműen ezt igazolja, olyannyira, hogy a tizenhárom és fél éven át magyart és franciát középiskoláinkban tanító klasszikus írónk, a mintegy nyolc nyelven értő Szabó Dezső egyenesen azt kívánta, hogy a gyermek tizennégy éves koráig semmilyen idegen nyelvet ne tanuljon se iskolában, se azon kívül, javasolva, hogy „tegyenek próbát javaslatommal egy-két középiskolában, meglátják, milyen ösztönös gazdagságát, milyen természetes lendületét fogja jelenteni a gyermek lelki fejlődésének”, akárcsak Kodály Zoltán, hiszen nagyon jól tudták mindketten Kölcsey Ferenccel, hogy bármennyire is szép idegen nyelvet tanulni, a hazait „lehetségig művelni kötelesség”.

Persze korántsem véletlen az idegen nyelvek tanítása előrehozatalának erőszakolása, hiszen ennek célja valójában nem más, mint nemzeti azonosságtudatunk további gyengítése, ezért nagyon fontos lenne a nemzetünkért felelősséget vállaló pedagógusok követelése, hogy a nemzeti azonosságtudat anyanyelvünk ápolása által történő kialakítását ne csak elvileg, hanem gyakorlatilag is képviselje a NAT nem utolsósorban azzal, hogy oktatásukat az imént megfogalmazottaknak megfelelően későbbre tegye.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info