Naftali Kraus minapi kérdése, hogy egy rabbi, jelen esetben Schweitzer József, miért megy, ráadásul bíborosunkkal karöltve, keresztény templomba, korántsem új, ugyanis már Prohászka Ottokár katolikus püspök sem egészen értette, hogy mégis ‘mit csinál a zsidó a katolikus templomban, s mit a katolikus a zsinagógában?’

A köreikben mindmáig botránykőnek számító püspök ‘Bazilika és zsinagóga’ című, 1896-ban írt tárcájában kifogásolta, hogy a díszmagyarba öltözött Esztergom előkelősége ‘leiramlott a nagymise után a várhegyről a zsinagógába’, megkérdezve, mégis minek, ‘imádkozni vagy tüntetni’, felháborodva az eseten, hiszen ‘a templomba járás nem lehet sem ceremónia, sem komédia, parádé, piac, azért nem tudom, hogy mit csinál a zsidó a katolikus templomban, s mit a katolikus a zsinagógában?’, főleg azután, hogy a jelzett évben például (amint Asbóth János képviselőházi felszólalásából kiderül) egy alföldi városban a zsidók koronás címerünkből kivágták a keresztet, és sakterkést tettek helyébe, anélkül persze, hogy ezért közülük bárki is bocsánatot kért volna.

Alighanem becsületesebb lenne, ha Prohászkával végre belátnánk, hogy sem a Jézus Krisztus istenségét mindmáig elvető rabbiknak nincs keresnivalójuk templomainkban (kiváltképpen szertartásainkban közreműködőkként, főleg miután Arthur Schneier rabbi kijelentette, hogy a Második Isteni Személy vérontás nélküli keresztáldozatát megjelenítő hagyományos (tridenti) szentmise továbbra is ‘valódi terhet jelent’ számukra), sem pedig papjainknak szakrális áldozatot, így istentiszteletet nem ismerő zsinagógáikban, tudva Németh Lászlóval, hogy aki a másiknak a sajátjával egyenesen ellentétes meggyőződését azzal feltétlenül egyenrangúnak tartja, csak azt bizonyítja, mennyire nem becsüli a magáét: ezt ismerte fel bíborosunkkal ellentétben Naftali Kraus.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info