Ma, amikor a Makkabeusok mindig másoktól rettegő származásorientált származásszakértő utódai akarják előírni világszerte a médiahatalmuk által megszabott korlátok között működő kormányoknak, ki szélsőséges és ki nem, nem lehet eléggé méltatnunk eleinket, akik hitet tettek nemzeti öntudatunk, faji mivoltunk ápolása mellett.

Közéjük tartozott a rovatunkban már egy perdöntő kötete (Átöröklés és nemzetvédelem, 1924) kapcsán ajánlott Marosi Arnold (1873-1939) székesfehérvári cisztercita főgimnáziumi tanár, aki magáévá téve a kor fajegészségtani kutatói (elsősorban Doros Gábor, Gáspár János, Hézser László, Kausz János, Méhely Lajos, Orsós Ferenc) nemzetnemesítési törekvéseit, a liberalizmussal és a kozmopolitizmussal szemben hirdette, hogy igenis van faji öntudat, amely nemhogy nem ellenkezik a természetfeletti renddel, hanem azt (Aquinói Szent Tamás tanítása szerint) egyenesen feltételezi és megerősíti, amiért is neve mindmáig botránykő.

Botránykő bizony, olyannyira, hogy a ‘Magyar Narancs’ 2012/1. számában bizonyos Barotányi Zoltán arról értesülvén, hogy reá 2011. december 14-én emléktábla avatással emlékeztek Székesfehérvár és Fejér megye notabilitásai, fájlalja ‘napjainkban kibontakozó kultuszá’-t, amiért is műveiben ‘a tudománytörténet afféle politikailag is indukált vakfoltjai’-val bővelkedő ‘grafomán szerző’ élesztője volt nemzeti öntudatra ébredésünknek, hirdetve, hogy ‘a magyar kultúrában is csak az az igazán nemzeti, ami a magyar léleknek még Turánból származó ősi vonásait és ezeréves történelmi átéléseit tükrözi vissza’.

A múltat mindörökre eltörölni akarókkal szemben hirdette, hogy ‘nekünk is, ha élni akarunk, a magyar jövőt a múltban kell keresnünk, oda kell mennünk vezérekért, akiket a mostoha jelen megtagadott tőlünk: Szent István és IV. Béla bölcsessége, Szent László és Hunyadi János bátorsága, Kálmán és Hollós Mátyás erélye, Szent Imre s Margit tisztasága, Rákóczi önzetlensége azok az erények, amelyekkel a magyar fajt vissza kell adnunk önmagának’, leszámolva a freudisták, élükön Jean Finot mindmáig elfogadott tézisével, miszerint tiszta vérű népek nincsenek, a vértisztaság csak mítosz, a fajkeveredés természetes.

Ma, amikor a Makkabeusok mindig másoktól rettegő származásorientált származásszakértő utódai akarják előírni világszerte a médiahatalmuk által megszabott korlátok között működő kormányoknak, ki szélsőséges és ki nem, nem lehet eléggé méltatnunk eleinket, akik, mint Marosi Arnold, hitet tettek nemzeti öntudatunk, faji mivoltunk ápolása mellett.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info