Az örökös kárpótlássóvárgók, élükön Fröhlich Róberttel, a Dohány utcai zsinagóga főrabbijával, úgy látszik, nem osztják hazánk egykori izraeli nagykövete, Várnai-Shorer Judit véleményét, miszerint nálunk valóságos reneszánszuk van, mert amint a (mellesleg leszélsőségesezett nyilaskeresztesek által megmentett) budapesti gettó felszabadulásának hatvanhetedik évfordulóján elmondta, „új holokauszt”-tól félnek a hős, büszke Makkabeusok utódai, rettegnek, hogy „nincs, aki fellépne a szélsőségesek ellen, aki azt mondaná, vissza a történelem szemétdombjára minden náci ideológiával”, vagyis eszerint nincs, aki fellépne ellenünk, megmentőikkel és kiszolgálóikkal szemben.

Arról, hogy Budapest ostromakor a gettólakók zömét, mintegy hetvenezrüket nem az általuk most is felszabadítóként ünnepelt orosz katonaság, hanem éppen a Nyilaskeresztes Párt egyik képviselője, Szalai Pál mentette meg már előzőleg, persze ezúttal sem esett szó, csak arról, hogy „még mindig lehet hallani a gyűlölet szavát, úgy látszik, nem volt elég az a hatszázezer magyarországi áldozat, akit a második világháborúban lemészároltak”, ráadásul nincs, aki fellépne a szélsőségesek ellen, sőt Martonyi János mindezt még megfejelte azzal, hogy „a holokauszt idején a magyar állam nem védte meg polgárait, akik ezáltal sorstalanokká váltak”, ugyanakkor a bírálóikat eleve potenciális gyilkosoknak – akiknek ugyebár nem volt elég a „hatszázezer” – tekintő kárpótlássóvárgó főrabbi nem hagyott kétséget, mi a valódi céljuk: „Élünk, élni akarunk, és élni fogunk, és akármi jöhet, maradunk zsidók, de nem a gettó megalázott zsidói, hanem a Makkabeusok utódai, hős, büszke és méltóságteljes zsidók”.

Nem kétséges, hogy mire történt célzás a Makkabeusok nevének említésével: a más népek gerillaharcokkal való leigázására, egyszóval a militarizmus szükségességének kinyilvánítására, na és persze mindennek humanizmusként, demokratikus jogvédő harcként történő elhitetésére, sőt megünneplésére és másokkal is megünnepeltetésére, vagyis a hanukázás hovatovább kötelező közéleti rituálévá tételére, elhallgatva a tényt, hogy az Ószövetségben a Matatiás pap leszármazottait és a Krisztus születése előtti második század első felében élt híveit jelentő, nevét politikai vezéreik közül Júdástól vevő Makkabeus-dinasztia utódaival egyetemben vallásvédelmi köntösben a legsovinisztább militarizmust képviselte, így a görögséggel, a hellenizmussal szemben a monoteizmus, az egyistenhit megvédése címmel valóságos gerillaháborút viselt, egyenesen polgárháborúkat kirobbantó szektákat (a szaddúceusokét és a farizeusokét) létrehozva.

Arról, hogy kik is voltak valójában, álljon itt a mindmáig mérvadó „Pallas Nagy Lexikona” szócikke, amely szerint Krisztus születése előtt 166 és 67 közötti történelmükben „az a család, mely Judeának visszaszerezte önállóságát s a zsidó államnak egész Nagy Heródesig utolsó királyait adta: ősatyja Matiszjáhu, a joárib papi család sarja volt, ki dédatyja után a Hasmonäi melléknevet viselte (innét a Makkabeusoknak a Talmudban szokásos elnevezése: Hasmoneusok) és a Lydda szomszédságában levő Modiimban kezdeményezte népének szabadságharcát a szírusok [szírek – Ifj. T. L.] ellen, azonban nemsokára a háború kitörése után meghalt (166), végső akarata értelmében öt fia közül a harmadik, a hős Júda vette át a fővezérséget, ki Antiochus Epiphanes hatalmas görög-szír hadait több véres ütközetben legyőzte és a megszentségtelenített jeruzsálemi templomot újból megszentelte (innét a zsidók Hanuka, azaz templomszentelési ünnepe).

Azután változó szerencsével folytatta a függetlenségi harcot, míg az Adasa melletti csatában elesett (160). Az ellenségre mért súlyos csapásoknak köszönte a Makkabi, azaz kalapácsoló melléknevet, mely után családját és utódait Makkabeusoknak szokták elnevezni. A fővezérségben Jónátán testvére követte, ki egyúttal a főpapi hivatalt is viselte, 15 évig hősiesen és bölcsen vezette népe ügyeit, míg 143-ban meggyilkoltatott, tisztsége Simon testvérére szállott, ki a szírusokat teljesen kiűzte Judeából, függetlensége jeléül zsidó pénzeket veretett s új érát hozott be, melyet «Izrael felszabadulásá»-tól számított, mire hálás népe az örökös fejedelmi és főpapi méltósággal felruházta (140). A szírusok unszolására Ptolemaeus nevű veje meggyilkolta őt és két fiát (135). Utódja harmadik fia, Hyrkan János, ki a királyi címet felvette, 31 éves uralkodása alatt (135-105) teljes függetlenséget és új hatalmat szerzett Judeának.

Halála után fia, Aristobul Júda csak egy évig ült a gyilkossággal szerzett trónján, melyre halála után a bátor és harcias, de kegyetlen és kicsapongó Jannai Sándor lépett, ki népe által gyűlölve, uralkodása huszonhetedik évében egy várnak ostromlása alatt lelte halálát (79). A kormányt felesége, Salome Alexandra vette át, az egyetlen nő, ki valaha Judea trónján ült és kilenc évig szerencsésen uralkodott. Halála után (70) Hyrkan és Aristobul fiai közt véres polgárháború tört ki, mely a rómaiak beavatkozását vonta maga után. Pompejus Jeruzsálemet ostrommal bevette (63) és Hyrkánt »etnarch« (népuralkodó) címmel a zsidók fejedelmévé és főpapjává tette, Aristobult és gyermekeit pedig Rómába hurcoltatta. Aristobul és fia Sándor, kik egyenkint megszökve, azon erőlködtek, hogy Judeát hatalmukba kerítsék, megölettek (49), mire dicstelen polgárháborúk után Nagy Heródes trónra lépésével (37) a Makkabeusok uralma megszűnt, családjuk utolsó sarja, Mariamne, Heródes felesége volt, ki őt kivégeztette.”

Szakrális, spirituális hagyományok híján kizárólag pártvillongások, testvérviszályok- és gyilkosságok megtizedelte polgárháborúk, környező népekkel szembeni gerillaháborúk sorozata kísérte végig történelmüket, az érettük mindenkor való kárpótlássóvárgás, az állandó hadban állás minden őket bírálókkal, akikkel ezúttal is tudatják, hogy ők már nem a gettók megalázottjai, hanem a Makkabeusok hős, büszke és méltóságteljes utódai, akik a „jaj de nagyon zsidók vagyunk!” jeligéjükkel hovatovább az onanizálókhoz hasonlatosak, amiért soha nem elégülnek ki, akiknek ezért mindig minden genetikusan jár, akik rettegnek, hogy „nincs, aki fellépne a szélsőségesek ellen, aki azt mondaná, vissza a történelem szemétdombjára minden náci ideológiával”, vagyis aki fellépne ellenünk, megmentőikkel és kiszolgálóikkal szemben.

Hunhír.info kommentár:

Ifj. Tompó László – Hunhír.info