Ez a kérdés ma, amikor a világmegrontó erők legfőbb célja a férfi és a nő szerepének hol felcserélése, hol egymás ellen való kijátszása, ezért nem lehet elégszer emlékeztetnünk arra, hogy mindkét nembeli eleink valaha mennyire kiegészítették egymást, olyannyira, hogy az elhíresült szállóige, miszerint „cherchez la femme”, „keresd a nőt”, valójában azt jelentette, hogy a feleség feladata nem a közéleti vagy tudományos karrierépítés, hanem hogy oldalbordája legyen férjének és ezáltal nemtője nemzetének.

Tudták, hogy kizárólag a két nem harmóniája teremthet egészséges egyéni és társadalmi életet, amint erről aradi vértanúink búcsúlevelei közül különösen is Lázár Vilmosé tanúskodik, amelyben így vallott egyetlenének: „Te, éltem védangyala, kinek kezeiben lételem tisztább és jobb lett, teneked, kedves Máriám, még egyszer egy utolsó Istenhozzádot mondok, és szolgáljon ezen vallomásom vigaszul, hogy annak oka, miszerint nyugodtan halhatok meg, Te vagy.”

Nőinktől éppen ezért távolt állt a szingli életmód, a házasságtól való irtózás, az egykézés vagy a gyermektelenség, ugyanis mindkét nem eleve tudta, mi a kötelessége, tisztában volt egymást kiegészítő mivoltával, azzal, hogy „egy testté és egy lélekké” levésük révén ugyan nem egyformák, de egyenrangúak, így a feleség feladata nem a közéleti vagy tudományos karrierépítés, hanem hogy – amint Garay János írta – oldalbordája legyen férjének és ezáltal nemtője nemzetének:

Te néked korcs apákat
Jutott, ébreszteni,
Hazádnak tűzhelyéhez
Férjed tériteni,
S szived lángjába mártván
Vezér szövétneked,
Hazád szeretetére
Nevelni gyermeked.

Hogy légyen, a mi nincsen,
Egység e bús hazán;
Minden magyar, mi nem volt,
Csak honfi, honleány, –
Hogy egy gyürűvé forrjon
Árpádnak nemzete!
S e szép arany gyürűben
A gyémánt gyöngye – te!

Magyar hölgynek születtél,
Tedd hivatásodat!
Egy hon nemtője lenni,
Mi szép egy gondolat!
Oh hölgy, ki ezt betöltéd,
Mi szép vagy és mi nagy!
Rendeltetés az égből,
A földön áldva vagy.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info