Drábik János sokak számára szimbólumember, a kiválasztott kirekesztők kivételeinek egyike, aki legújabb könyvében, a „Kiválasztottak”-ban minden bajunkra gyógyírt kínál: legyünk végre tanítványaik nekik, hiszen múltjuk, jelenük, jövőjük eleve sikertörténet, amiért az egymásért való szeretet, szolidaritás megszemélyesítői, akiknek valójában az égvilágon semmi közük sincsen a globális tőkéhez és ipari tudatmódosításhoz.
Műve sajtóbemutatóján megtudhattuk tőle, hogy a kiválasztottak lehetnek nekünk leginkább mindenkori példaképeink, hiszen múltjuk sikertörténet, tőlük tanulhatunk csak igazán társadalmi szolidaritást, műveltséget, sőt pénzügyi etikát, továbbá semmi közük a globális tőkéhez és ipari tudatmódosításhoz, amelyet mindössze egy százaléknyi (amúgy sem a Talmudot, hanem kizárólag a Kabbalát követő), tőlük független vezetőréteg erőszakol világszerte a népekre.
Arra persze sem könyvében, sem annak bemutatóján nem tért ki, mégis mitől sikertörténet az övék, miért lenne fontos a más népek leigázását, megrablását, sőt az ellenük való gerillaharcot egyenesen szakrális magatartásnak tekintő könyvük, a Talmud, követése, miért lenne ettől független a Walt Street és a Bilderberg-csoport, főleg, ha „szervezett” pénzügyi-katonai intézményeik és vezetőik, általa is elismerten, nem határolódnak el tőle?
Megannyi kérdés, melyekkel a szerző mindmáig adós, ám láthatóan célja nem is megválaszolásuk, hanem trójai falóként való beépülése pénzügyi filozófiájával köreinkbe, ugyanis ő legalább tudja, amit köreink mindmáig sem, hogy a világpolitika kulisszatitkaiba bele nem látók számára túlélési imázs megteremtésére kell törekedniük, hogy ha elsüllyed világhatalmuk Titanicja, legalább akkor ők ne merüljenek a hullámsírba.
Annyi bizonyos, hogy az uzsoracivilizáció és a tudatmódosítás leleplezőjeként közismert szerzőnél becsületesebben járt el a kiválasztottak némelyike, mint Giovanni Papini, Fejér Lajos vagy Israel Sahak, akik, miután tükörbe néztek, korántsem sikertörténetként könyvelték el világhatalmi stratégiáik és pénzügyi filozófiájuk érvényesülését, hanem egyenesen etikai kudarcsorozatként, leszámolva egyszer s mindenkorra önmítoszaikkal.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info