A Romulus és Remus ivadékoktól igenis tanulhatnánk, ha mást nem is, önérzetet, ugyanis lehet bármilyen politikai rendszer vagy kormányforma náluk, tankönyveik saját himnuszukkal kezdődnek, beleverve így nebulóik fejébe, hogy románnak lenni büszkeség, érette élni és halni kötelesség, mi több, éneklését kötelezővé tennék iskoláikban.
Az idei tanévkezdésekor Daniel Funeriu tanügyminiszter azt javasolta képviselőtársainak, hogy a hetet az iskolákban himnuszuk kötelező eléneklésével kezdjék, amiért az a hazaszeretet érzését erősítené, továbbá Maria Stavrositu képviselő törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek értelmében a tábla fölött minden osztályteremben ki kell függeszteni a román zászlót, hogy a diákok tudatosítsák a nemzeti szimbólumok fontosságát országunk identitásának kinyilvánításában azáltal, hogy ezeket a szimbólumokat folyamatosan, intézményes keretek között használják.
Az Andrei Muresanu (1816-1863) írta, először 1848-ban publikált román himnusz Bukarest rendeletére ugyanakkor nemcsak a saját, hanem az anyanyelvünkön megjelent tankönyveikben is egyaránt felbukkan, így Lovász Andrea és Tunyogi Katalin Kolozsvárt 2003-ban megjelent ábécéskönyvében: álljon itt belőle jellemzésül strófái közül az alábbi négy.
Deşteaptă-te, române!
Desteapta-te romane, din somnul cel de moarte
In care te-adancira barbarii de tirani
Acum ori nicioadata croieste-ti alta soarta
La care sa se-nchine si cruzii tai dusmani.
Acum ori niciodata sa aratam in lume
Ca-n aste maini mai curge un sange de roman
Si ca-n a noastre piepturi pastram cu fala-un nume
Triumfator in lupte, un nume de Traian.
Priviti, marete umbre : Mihai, Stefan, Corvine
Romana natiune, ai vostri stranepoti
Cu bratele-narmate, cu focul nostru-n vine,
Viata-n libertate, ori moarte striga toti.
Preoti, cu crucea-n frunte! căci oastea e crestină,
Deviza-i libertate si scopul ei preasfânt,
Murim mai bine-n luptă, cu glorie deplină,
Decât să fim sclavi iarăsi în vechiul nost’ pământ!
Ébredj fel, ó, román
Ébredj román, ébredj halotti álmodból,
Melybe süllyesztettek barbár zsarnokok!
Most, vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot,
Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!
Most vagy soha, bizonyítsd be a világnak,
Hogy még folyik a római vér ereidben
És hogy szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet
Csaták győztesét, egy nevet: Traianus
Nézzétek ti dicső árnyak: Mihály, István, Mátyás király
Román nemzet, a ti dédunokáitok,
Felfegyverkezve, a ti tüzetekkel ereinkben
Mind azt kiáltjuk, élet szabadon, vagy halál!
Papok kereszttel az élen! Hisz a had keresztény,
A mottó a szabadság, a cél szent,
Inkább meghalunk csatában, teljes glóriában,
Mint hogy újból rabszolgák legyünk régi földünkön!
Most ne firtassuk, mi közük Traianushoz vagy Mátyáshoz, haduk mennyire keresztény, csak azt, nálunk miért nincs így, miért nem kezdődik iskoláinkban a hét Istenhez fohászkodó himnuszunk eléneklésével, miért nem helyezzük el minden tantermünkben nemzeti lobogónkat?
Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor, mely után / Buzgó imádság epedez / Százezrek ajakán. – olvassuk Vörösmarty Szózatában, miként jött is 1920 után: tanóráink negyedszázadon át Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna himnuszunk mellé illesztett Hitvallása első versszaka elimádkozásával kezdődtek, amely továbbá tankönyveink cím- és hátoldalán is szerepelt csonkítatlan hazánk vaktérképével.
Egy biztos: ha mi már nem is, ők tudják, mi az önérzet.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
