Későbbi püspökünk már az 1890-es években megejtő bátorsággal üzent hadat a hazánkra csápjait már akkor is kivető liberális világhatalomnak, az erőszakos iparosítás, ezáltal a falulakók városokba kényszerítése, a munkásnyomor, a leánykereskedelem ellen, majd az első világháború idején, a főpapok közül elsőként és egyetlenként, határozott földreformot sürgetett, ezzel is tükrözve, hogy nemcsak általánosságokban kimerülő teoretikus megnyilatkozásai voltak, mint általában hazai teológus kortársainak, hanem konkrét stratégiai elgondolásai, és belőlük meg is valósított annyit, amennyit a történelem Ura megengedett.
Már az 1890-es évek elején harcot hirdetett – a német keresztényszocialista mozgalom atyja, Wilhelm Ketteler püspök és XIII. Leó pápának a munkások helyzetéről írt apostoli körlevele, a „Rerum novarum” szellemében – az erőszakos iparosítás, ezáltal a falulakók városokba kényszerítése, a munkásnyomor, a leánykereskedelem, vagyis végeredményben a merkantilizmus, a szabad versenyes kapitalizmus ellen, gyógyírként a Bernát István és gróf Károlyi Sándor kezdeményezte szövetkezeti rendszert és munkásbiztosítást ajánlva, hangsúlyozva, hogy „a koncentrált tőke az az újkori mammon, az a borzasztó hatalom, amely a nyugati, keresztény társadalom egére ráborítja, ha nem is az utolsó, de bizonyára egy világtörténeti ítéletnek éjjelét”. Fellépésével a főpapok közül csaknem teljesen egyedül maradt, de nem tört meg: amint 1906-ban kijelentette, „dolgozni jöttem: dolgozni akarok a züllésnek indult magyar nép megmentésének nagy napszámában, a kor bágyadtságától beteg lelkeknek meggyógyításában, a szenvedélyek lázától elgyötört bűnösök megtérítésén: mindent Jézus nevében, Jézus erejével”.
Az első világháborúban sem maradt néma: a Magyar Gazdaszövetség 1916. évi közgyűlésén határozott földreformot javasolt, azt, hogy a háborúból hazatérők, a vagyonukat a fronton elvesztett földművesek és az Amerikából visszavándoroltak az örökbérleti rendszer szerint földhöz juthassanak, további célul tűzve ki a kisüzemi örökbérletek kialakítását a kötött birtokok tízezer holdon felüli szántóföldjeiből. Személyes, a főpapokból közönyt vagy egyenesen megütközést kiváltó példával járt elő: a székesfehérvári püspöki uradalomból mintegy 1500 hold földterületet parcelláztatott, és közülük ő volt az egyetlen, aki hadiárvaházat létesített szakrális földünkön, a Pilisben, a Pomáz melletti Oszoly-hegy alatt, amelyben hetven hadiárvát ápoltak.
Mindebből is világosan kitűnik, korántsem csak általánosságokban kimerülő teoretikus megnyilatkozásai voltak, mint általában hazai teológus kortársainak, hanem konkrét stratégiai elgondolásai, és belőlük meg is valósított annyit, amennyit a történelem Ura megengedett.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info