Nem múlik el év, hónap, hét, nap, óra, hogy a Síp utcai pufajkás zsidóführer ne gerjesztené az antiszemitizmust, így legutóbb 2011. augusztus 27-én, a 14. zsidó Nyári Fesztivál Uráni Nemzeti Filmszínházban tartott megnyitóján megint kioktatott bennünket, mondván, rendezvényük nemcsak az övék, hanem az egész országé is, mivel „mi mind az orvostudományban, mind az iparban, mind a művészetben igyekszünk, és azt hiszem, hogy nem kis sikerrel, helytállni”, ezért „elvárjuk azt a többségi nemzettől, hogy elismerje, mi is országalapítók vagyunk”.

Elemében volt ismét, mert már megint lehetett tiltakozni, amiért „mintha Magyarországon az utóbbi időben kezdene megváltozni a szavak szelleme, még kizárólag csak a szelleme: olyan ez, mintha egy hordó nemes óborba valaki egy pohárnyi kátrányt öntene, amitől az aszú az értékét veszítené”, ugyanis a magyar-zsidó „teremtő konszenzust néhány ultrajobboldali, egyértelműen náci kijelentés erősen megkérdőjelezte, rongyos vitézek és betyárkapitányok, jobbraátot szívesen vezénylő országgyűlési képviselők ragadtatták magukat ocsmány és ádáz kijelentésekre”, majd kiadta a parancsot: „A magyar hivatalos tényezők jelentsék ki újra és újra: a megsértettekkel, a fenyegetettekkel szolidárisak, és elítélik a veszélyes, útszéli nézeteket, mint amik a Magyar Szigeten elhangzottak.”

Szavairól Benedek István, a pszichiáter méltán juthat eszünkbe, aki szerint a magyar-zsidó viszonyt örökösen a „folyton-zsidók” rontják meg, azok, akikkel nem lehet öt mondatot váltani anélkül, hogy ajkukról a „zsidó sérelem” kifejezés ne fordulna elő. A nem „folyton-zsidók”-kal viszont, tehetjük hozzá, az a baj, hogy nem határolódnak el tőlük. Ahogyan Prohászka Ottokár is írta: „Tudom, hogy vannak jó zsidók, és vannak gazember zsidók. A jók azonban védik a gazembereket. És ez nagy baj.”

Zoltai-Zucker ennedik antiszemitizmus-gerjesztése csak azt bizonyítja, hogy amíg ez így marad, nincs magyar-zsidó megbékülés.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info