Ma, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, Mária mennybevételének ünnepén nem lehet elégszer emlékeztetnünk arra, hogy Ő nemcsak patrónája, hanem örökös királynője is hazánknak, mi pedig az Ő országa vagyunk: más nemzetek életében, bármennyire is tisztelik, nem játszik ennyire szakrális és nemzeti szerepet.

A Boldogasszonyt már középkori irodalmunk (mindenekelőtt az Érdy- és a Döbrentei Kódex) is királynőnek nevezte, sőt Eszterházy Pál (1635-1713) herceg egyenesen így fogalmazott: a legszentebb Isten-szülő Szűz, Magyarország örökös Királynője, az Ő tiszteletét egykor olyan nagyra tartották a magyarok, hogy védelmére még az életüket is készek voltak odaadni, sőt a legszentebb égi Királynő rózsafüzérét fegyvereiken viselve az Ő katonáinak neveztették magukat. Balogh Ágost pedig, aki összegyűjtötte és rendszerezte a Mária-tiszteletről tanúskodó képzőművészeti emlékeket, megállapította, hogy mindezek a művészi alkotások a magyarok Védőjének jelképei, amelyekkel nagy Úrnőnket, legkegyesebb Királynőnket és a legédesebb Édesanyánkat ábrázoljuk.

Így válik érthetővé, hogy miért fohászkodtak Hozzá (különösen is erdélyi) magyarjaink Trianon után elnyomásuk alóli megszabadulásukért, mint tette ezt Sik Sándor Az andocsi Máriához című versében:

Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!

Megcsúfolták, megpöködték,
Ami bennük szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtunk ép volt;
Tépett testünk megtapossák,
Ragadozók ragadozzák
Édes-kevesünket,
Koporsónkat faragdálják.
Eléd sírjuk, magyar árvák,
A mi keserünket.

Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket, sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk:
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.

Boldogasszony, ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz-parton, három-hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.

Ezt kérjük mi is az ünnepnapi szentmise ősi bevonulási énekével: gaudeamus omnes in Domino, diem festum celebrantes sub honore beatae Mariae Virginis: de cujus Assumptione gaudent angeli et collaudant Filium Dei, azaz örvendjünk mindnyájan az Úrban, ünnepet ülve a boldogságos Szűz Mária tiszteletére, kinek mennybevitelén örülnek ma az angyalok és magasztalják az Isten Fiát. (Zsolt 44, 2)

Ifj. Tompó László – Hunhír.info