Gróf Széchenyi István talán legnagyobb igazsága, hogy Isten és önmagunk ismerete megelőz minden tudományt, így megmaradásunkhoz előbb meg kell ismernünk, majd le kell győznünk nemzeti hibáinkat és követnünk erényeinket, amint erre Horánszky Nándorné Nagyrévi Czike Kornélia (1902-1992) tanár kitűnő vezérfonala (Mindent a gyermekért! Gondolatok a nemzetnevelésről, 1943) figyelmeztet.

Ami hibáinkat illeti, „a nagy fának az árnyéka is nagy”, vallotta Szabó Dezső, és ez alighanem nemcsak az egyénekre, hanem a nemzetekre is igaz, nem utolsósorban a miénkre, és hogy mennyire, mindennapi egymás közti tapasztalataink alapján eldönthetjük.

Lássuk tehát, melyek is tényleges nemzeti hibáink!

1. Mindegyikünk első akar lenni, vezető állásba kerülni, különben szárnyaszegett madárnak tekintjük önmagunkat.

2. Felfuvalkodottak, önhittek, gőgösek, túlságosan individuálisak vagyunk, rendszerint részletekben elmerülők.

3. Nem vagyunk a helyünkön, hajlamosak vagyunk egyéni rátermettségünk ellenére való hivatást választani.

4. Nincs összetartás bennünk, testvéri érzés, jóindulat egymás iránt, van viszont állandó áskálódás, kenyéririgység.

5. Rendszerint meghunyászkodunk, nem állunk helyt azért, amit teszünk, hanem helyette gyáván megfutamodunk.

6. Gyökérnélküli lángolással kezdünk munkához, de kicsinyes, önös érdekekből hamar abba is hagyjuk.

7. A társadalmi különbségeket nem tudjuk áthidalni, elfogadni, hogy gazdagok és szegények mindig lesznek.

8. Örökösen cím- és rangkórságban szenvedünk, ranglétrára mindenáron felkapaszkodók, álláshalmozók vagyunk.

9. Fékezhetetleneknek, kevésbé kitartóknak bizonyulunk, nem vetünk gátat sem örömeinknek, sem bánatainknak.

Ugyanakkor persze mindezen hibák mellett ott láthatjuk erényeinket is: vasfegyelmünket, önfeláldozásunkat, hagyománytiszteletünket, bűnbánatunkat, tanulékonyságunkat, elszántságunkat, bátorságunkat, hősiességünket, nagylelkűségünket, és ha ezeket mind a haza szolgálatába állítjuk, akkor „Magyarországon a poklok kapui, az istentelenség, külső behatások, belső romlottságok sem fognak erőt venni”.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info