„Historia est magistra vitae”, „a történelem az élet tanítómestere”, tanultuk valaha és idézzük értelem nélkül, ugyanis már régóta nem az számunkra: a szellemen és erkölcsön alapuló hagyományokat száműzzük a társadalmakból, miközben persze csodálkozunk összeomlásukon, elfeledve Herczeg Ferenc „Bizánc” című drámájának végső igazságát, miszerint „a patkányhad addig rágta a ház alapját, amíg rászakadt: most ijedten visítanak, Isten, tégy csodát!”, csakhogy „Isten nem tesz csodát a patkányok kedvéért!”

„A városok lázongó plebejusainak még alamizsnát oszt az állam, de a lakosság egyéb csoportjaival nem törődik. Nincs a társadalomnak egyetlen olyan része sem, ahol az embereket titkon ne emésztené naponta a szorongás érzése, a rossz gazdasági rendszerek okozta aggodalom, ráadásul az emberek nem is szabadulhatnak ettől az érzéstől, hiszen maga az állam éleszti fel bennük újra meg újra agyonterhelő adózási rendszerével. Hivatalnokai azonban, a legmagasabb rangúaktól a legalacsonyabb beosztásúakig, lopnak, zsarolnak. A degenerált polgár nemcsak dolgozni, de harcolni sem akar többé. A falvak egyszerű népét szisztematikusan emberállománnyá fokozzák le. A városok jóllakott, gondtalan népét valójában csak az élvezetek érdeklik. A légkört új stílű feminizmus hatja át, asszonyok töltenek be férfiszerepeket, minthogy a férfiak elerőtlenedtek. Az irodalom teljesen hanyatlik, a nyelv is elparlagiasodik. A tanok, erkölcsök, fajok, népek egyre kaotikusabban keverednek. A társadalom már nem látja többé az élet értelmét, nem tudja, hova tart, mert nem a saját hagyományait követi, hanem tőle idegeneket.”

Igen, ez a kulcsmondat, csakhogy ez sem mai történet, mindezt ugyanis eredendően a hanyatló Római Birodalomról írja Henri Daniel-Rops (1901-1965) francia katolikus egyháztörténész.

A kérdés csak az, mégis miért és kitől várunk – ha várunk – világszerte mindettől megváltó csodát?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info