Hogy a brüsszeli szabványok nemcsak gazdasági, hanem szellemi életünket is béklyóba verik, eddig sem lehetett kétséges, de hogy pontosan milyen mértékben, arról legárulkodóbban talán „műfajvédelmi szabványai” tanúskodnak, melyek alapján érthető, hogy a rendre megjelenő „prózakötetek” miért is olyan olvashatatlanok.

Még 2003. december 20-án közölte a „Heti Világgazdaság” az uniós cenzorok előírásait arról, hogy egyáltalán milyen szöveg tekinthető regénynek, elbeszélésnek és miről szóljanak.

Eszerint „regénynek a 116 és 367 oldal közötti terjedelmű szöveg nevezendő: ami
ennél kevesebb, az novella, és az EU nem támogatja, ami ennél több, az nincs” is,
szereplőinek „maximum 33, 5 százaléka lehet negatív alak, a többi 66,5 százaléknak
pozitívnak kell lennie: a százalékszámítás alapja az egyes szereplők oldalszám és
említés szerinti előfordulása”. A negatív szereplők „lehetnek iszlám fundamentalisták,
öngyilkos merénylők, földön kívüli lények, nácik, fasiszták, bolsevikok, rablógyilkosok, tömeggyilkosok, hullagyalázók, pedofilok és EU-ellenes tüntetők”, míg „a pozitív szereplők közül „különösen ajánlottak az EU előtti időkben sok borzalmat emelt fővel és tiszta erkölccsel átélt nagymamák, akik unokáikat egyedül nevelik úgy, hogy az üzleti életben helytálló, törvénytisztelő EU-polgárok váljanak belőlük”, vagy „a náci és bolsevik börtönöket megjárt, zsidó származású, a kereszténység és a szabadpiac eszméjétől megigazult tudósok, akik legalább két afrikai vagy ázsiai árvát fogadnak örökbe, és őket az üzleti életben sikeres, törvénytisztelő EU-polgárrá nevelik”, de a legjobban mégis „a roma nemzetiség fiatal, feltörekvő, optimista tagjainak ábrázolása ajánlott: a roma repperek és népdalénekesnők az ilyen típusú regényben fussanak be szédítő karriert, és értük a többségi társadalom fiataljai rajongjanak elsősorban”, ugyanakkor vigyázniuk kell a jövő Dosztojevszkijeinek, hogy alkotásaik „nem kelthetnek Amerika- vagy oroszellenes érzelmeket”, ellenben tanácsos eleiket átírniuk, így a „Háború és béké”-nek „tartalmaznia kell Napóleon oroszok iránti szimpátiáját”, azt, hogy „ Moszkvát ne gyújtsa fel és ne is égjen le”.

Mindezeket olvasva az embernek önkéntelenül Madách remeke jut eszébe, abból is a falanszteri jelenet: a szép új világban nem Homérosz, Platón, Tacitus vagy Michelangelo, hanem múltnélküli konzumlények a hősök.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info