Domokos Pál Péter (1901-1992), a csángók valóságos vándorapostola kezdeményezésére nyolcvan éve, 1931. június 7-én került sor az első Ezer Székely Leány Napja rendezvény megnyitására a népi hagyományok felelevenítésével a közösségi azonosságtudat erősítésére. 1936-ban a román, 1945-ben (miután véreink 1940-től újra megtartották) a kommunista hatóságok betiltották, míg 1990-től ismét megszervezik mindazok, akiknek óriási felelőssége, hogy tudatosítsák, résztvevői ne csak időnkénti látványos hagyományőrző rendezvényeken éljék át önazonosságukat, hanem a mindennapokban is.

Anélkül ugyanis, hogy ünneprontók lennénk, nem lehet eléggé felhívnunk a figyelmet arra, hogy bármennyire nélkülözhetetlen az önazonosság megőrzéséhez a népviselet, a népi tánc és szókincs, a székelységnek is egyre határozottabban kellene megküzdenie a multinacionális szennyáradat ellen termékeik bojkottja mellett szellemi és anyagi erői megszervezésével, leszámolva egyszer s mindenkorra a fogyasztásközpontú életszemlélettel, a szalmalángoló lélekmámorítással vagy önpusztító cselekvésmegtorpanással.

Ezért hatalmas a felelőssége az Ezer Székely Leány Napja szervezőinek, hogy tudatosítsák, a székelység ne csak látványos hagyományőrző rendezvényeken élje át önazonosságát, hanem a mindennapokban is, hogy olyanok legyenek, mint akikről szól Gyulai Pál verse:

Vitéz s furcsa nép valának
Régentén a székelyek,
Most is furcsák és vitézek,
Isten őket áldja meg.

Nem magas a székely ember,
Inkább kardja jó darab,
De kezétől hull az ellen,
Bár két fővel magasabb.

Hegyi nép a székely ember,
S még szegény is e felett,
Ágyúja nincs, no de sebaj,
Hoz a labanc eleget.

Nyugtalan a székely ember,
Hosszú harctól nem remél.
Hadd vágjon le ki-ki százat,
Aztán haza!, így beszél.

Meg nem áll a székely ember
Ágyú s puskacső előtt,
Inkább beront, mert az ellen
Jobb, ha meghal, mintha lőtt.

Nem tréfál a székely ember,
Tréfáljon bár a vezér,
Vezess, szól, de megkólintunk,
Ha csatánk rossz véget ér!

Ritkán víg a székely ember,
De ha víg, akkor bolond,
Muszka sisakból iszik bort,
S kenyérért Szebenbe ront.

Vitéz s furcsa nép valának
Régentén a székelyek,
Most is furcsák és vitézek,
Isten őket áldja meg!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info