A Felvidékünk 1938-ban és Kárpátaljánk 1939-ban történt hazatéréséről szóló szépirodalmi alkotások sorából kiválik Pilismaróti Bozóky Gyula nyugalmazott vezérkari ezredes évtizedeken át kéziratban megőrzött, 2008-ban hasonmásban megjelent két kötetes verses krónikája, amely nemcsak az Első Bécsi Döntés hiteles történetét és általa honvédjeink bevonulásának feledhetetlen örömét tolmácsolja, hanem a cseh megszállás borzalmait is.
A szerző Nagyváradon született 1878. április 7-én. Középiskoláit a nagyváradi premontrei főgimnáziumban végezte, majd a Ludovika Akadémián folytatta, ahol 1900-ban hadnaggyá avatták, ezt követően pedig a magyar királyi honvéd felsőtiszti tanfolyamot is elvégezve, katonai pályáját 1896-ban a negyedik honvéd gyalogezrednél szülővárosában kezdte meg. Tanulmányokat végzett továbbá a bécsi vezérkari hadiiskolán, végül a nagyváradi Honvéd Hadapródiskola tanulmányi vezetője lett. 1915-től őrnagy, az erdélyi román betöréskor Erdély vezérkari főnöke: ilyen minőségében hadteste élén a Maros-menti védelmi vonalat egészen a Kárpátokig hosszabbította meg. Amikor a világháború végén Nagyváradon Böhm Vilmos vörös hadügyi népbiztos felszólította, hogy szervezze meg az erdélyi vörös hadsereget, és tegyen román hűségesküt, visszautasította, és a katonai pályától visszavonulva 1922-től Felsőgödön élt, ahol templomot építtetett, szentföldi zarándokutat szervezett. 1944-ben családjával nyugatra menekült, ahonnan 1946-ban tértek vissza Felsőgödre, ahol1954. április 6-án hunyt el.
A Felvidék hazatér 1022, a Kárpátalja visszatér 686 versszakból álló, szerzői festményképekkel és térképvázlatokkal kísért krónika: az előbbi szuggesztív beszámoló az általa a „Sátán diadalá”-nak nevezett Trianon fő előzményei közül a „szabadkőművesek aknamunkájá”-ról, Masaryk és Beneš jellemtelenségeiről, az Első Bécsi Döntés történetéről, honvédeink bevonulásáról Komáromtól Kassáig, a cseh csapatok bosszúlépéseiről, az utóbbi Masaryk és Beneš „összehazudott állama” végzetének beteljesedéséről, a csehek 1939. január 6-án Munkács elleni orvtámadásáról, a rahói internáltak szenvedéseiről és a szlovák légitámadások borzalmairól, Horthy kormányzó kárpátaljai bevonulásának eseményeiről, gróf Teleki Pál miniszterelnök ottani körútjáról, gróf Csáky István külügyminiszter helyszíni beszámolójáról, végül Kárpátalja természetföldrajzi kincseiről és a ruszin etnográfiai csoportot alkotó „hucul”-ok mindennapjairól, a ruszinföldi denaturált szeszgyáros kaftánosok erkölcsontásáról.
Toldy Ferenc, „irodalomtörténet-írásunk atyja” szerint „irodalmunkban nem sokan ragyogtak, de sokan munkálkodtak hasznosan, s fénytelen, de hasznos munka is ismertetésre és hálára méltó.” Hatványozottan igaz ez Bozóky ezredes művére: klasszikus lírikusainkhoz képest ugyan epigon volt, azonban festői képekben így is gazdag strófái egy hazája történelmét elsősorban nem könyvtárból, hanem frontvonalból ismerő, érte minden áldozatra kész, ráadásul a világrontó politikai erők boszorkánykonyhájának kulisszatitkait hadviselttől joggal elvárható pontossággal ismerő hazafira vallanak, ezért ott a helye minden történelmi igazságkereső és versbarát olvasó kezében.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info