Az 1940. augusztus 30-án a Bécsi Belvedere Palotában aláírt, Észak-Erdélyt s a Székelyföldet az anyaországhoz visszacsatoló Második Bécsi Döntést és honvédjeinknek a visszatért területekre való bevonulását a magyarság egésze feltámadásként élte át: minderről évtizedeken át hallgattak, ezért öröm számunkra minderről Illésfalvi Péter veresegyházi hadtörténész, főmuzeológus és Szabó Péter budapesti hadtörténész páratlan dokumentumbőségű albuma.
A székelyföldi Baróton megjelent kötet előbb vázolja az 1939 és 1940 közötti magyar-román viszonyt, a Magyar Királyi Honvédség 550 ezer fős mozgósított állományának 1940. július 13-áig a román határ közelében való felvonulását, az 1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere Palotában szentesített – négyhatalmi (magyar, román, német és olasz részről létrejött, Észak Erdély és Székelyföld akkor többségében még magyarlakta (43 492 négyzetkilométernyi) területeit az anyaországhoz csatoló) – Második Bécsi Döntés megszületésének körülményeit (különös tekintettel a román fél ellenállása miatt meghiúsult turni severin-i – szörényvári – tárgyalásokra), a döntés legfőbb pontjait, a révén visszakapott területek honvédségünk általi megszállásának előkészületeit, majd részletes ismerteti, hogyan tért vissza 1940. szeptember 5-én Halmi, Óvári, Érmihályfalva, Nagykároly, Szatmárnémeti, Máramarossziget, 6-án Nagyszalonta, Margitta, Nagyvárad, Felsőbánya, Kapnikbánya, 7-én Nagybánya, Szilágysomlyó, Bogdánd, Naszód, Élesd, Szelistye, Újnémet, Lecsmér, 8-án Zilah, Dés, Beszterce, 9-én Csucsa, Bánffyhunyad, Szászrégen, Ördögkút, Szamosújvár, Désháza, 10-én Marosvásárhely, Nyárádszereda, Nyárádmagyarós, Mezőpanit, Gyergyószentmiklós, 11-én Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, 12-én és 13-án
Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna, Bereck, végül bemutatja a szeptember 22-i zetelakai országzászló-avatás dokumentumait.
A kötet szerzői, az elmúlt évtizedekben megszokott gyakorlattól eltérően, nem ideológiai jelszavakkal teletűzdelten, hanem kizárólag korabeli dokumentumok (levéltári hírarchívumok, katonák és magánszemélyek akkori vagy későbbi visszaemlékezései, tavaly lomtalanítás során előkerült korabeli fekete-fehér és színes felvételek sokasága, plakátok, térképek, versrészletek, kották, valamint Horthy kormányzó beszédeiből és korabeli újságcikkek helyszíni tudósításaiból vett idézetek) szokatlan bőségével mutatják be napról napra a bevonulás csaknem minden részletét. A mindenhol népviseletbe öltözött gyermekek és felnőttek osztatlan, örömkönnyektől csillogó tekintetét tükröző felvételek alighanem minden történelemmagyarázatnál többet érőbben tanúsítják életerőnket, ugyanakkor az is kitűnik belőlük, hogy a mieink örömében osztoztak a szászok is, és, amint egy korabeli színes felvétel tükrözi, szabályt erősítő kivételként Beszterce izraelita hitközsége nevében szeptember 8-án a rabbi is köszöntötte a honvédeket horogkeresztes zászlóval a háttérben.
Minden magyarnak ismernie kellene ezt a torokszorító, ráadásul rendkívül igényes nyomdai kivitelezésű, a médiavilágot ismerve nem véletlenül elhallgatott kötetet, amelynek aligha lehetne szebb mottója, mint a gyergyószentmiklósi bevonulás diadalkapujának felirata: „Soha többé el nem választhatnak”.
Hunhír.info
