Alighanem Illyés Gyula legendás sora – „hol zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban” – a liberalizmusra és képviselőire, így – tisztelet a kevés kivételnek! – Isten szolgáira s híveire is vonatkozik, azokra, akik nem tudják megkülönböztetni a szentet a profántól.

Kezdjük a cím első felével. A Dunántúli Napló honlapján megismerkedhetünk „Karesz atyá”-val, közelebbről Gál Károllyal, a Pécs melletti Kozármisleny plébánosával, aki, amint a riporter írja, „kapucnis pulóverben jön a találkozóra: nem tudom, a Széchenyi tér járókelői hányadik nekifutásra találnák ki róla, hogy pap. A diákjai úgy ismerik, mint aki nagy sci-fi-szakértő, rapszövegeket szerez.” Reverenda helyett inkább Glory Days feliratú pulóverben misszionál, intellektuális örömét pedig – apai örökségként – a teológiai helyett inkább a tudományos-fantasztikus irodalomban leli: „Otthon halomban álltak a Galaktika, a Kozmosz- és a Delfin-könyvek. Mi érdekes bennük? Eleve a világűr, ami kicsit úgy idegesíti az embert, miközben sok helyütt ott áll a Szentírásban is, hogy bámuljuk a csillagos eget. Kedvencem a ’60-as években született orosz és szibériai sci-fi-irodalom, ami nagyon felcsigázza a fantáziát. Szórakozás és jó ötletek tára, ráadásul nem csupán tudományos, hanem lelki téren is. Egy alkalmas eszköz ez is.” Mármint a térítésre.

Ami pedig a másodikat illeti: egy fővárosi társasház lakói a minap közgyűlési határozatban tiltakoztak, hogy az épületben berendezett kápolnában a havonta kétszer vasárnap délelőttönként bemutatott gregorián szentmise hangerejével zavarja nyugalmukat.

Kezdem érteni Petőfi sorát: „Isten csodája, hogy áll még hazánk.”

Ifj. Tompó László – Hunhír.info