Nemcsak liberális, hanem gyakran nemzeti s egyházi körökben is gúnytábla a neve, holott például a két világháború közötti magyar szellemi élet kimagasló alakja, a katolikus pap, újságíró-szerkesztő Nyisztor Zoltán (1893-1979) visszaemlékezéseiben a megszokottól eltérően vallott róla.

A huszadik század első felének magyar szellemi és politikai életének kulisszatitkaiba bevezető, ezért kortörténeti emlékiratként is kiváló két vallomáskötetéből idézünk. Az egyikben (Vallomás magamról és kortársaimról, 1969) leírja Szálasival való személyes találkozásának tapasztalatát:

»Hosszasan elbeszélgettem vele, hogy mélyebben belelássak a lelkületébe, s meg kellett állapítanom, hogy egy nemes lelkű és tiszta szándékú férfiúval állok szemben, akit nem valami hóbort vagy becsvágy, hanem az abban az időben százezrek által érzett hazafias aggodalom vezetett a nemzet jövőjéért.«

A másikban (Ami a vallomásból kimaradt, 1971) szintén megemlékezik személyéről és politikájáról, egyben tanulságos adalékkal szolgálva életrajzához:

»Minden jel arra mutatott, hogy a Szálasi Ferenc által kezdeményezett Hungarista Mozgalom kezdi kitermelni az első öntudatos magyar munkásokat, akik a szocializmus mellett a hazafiságot és kereszténységet is egyformán tudták vállalni. Ilyenekkel lehetett találkozni a második világháború után a börtönökben s aztán szétszóródva, de öntudatosan összetartva, eszmevilágukért minden áldozatot meghozva az emigrációban.

Sulyok Dezső Szálasi mind erősebben terjedő mozgalmát gondolta megtorpedózhatni, ha Szálasi személyét állítja pellengérre. De mert Szálasi múltjában vagy jellemében a legkisebb foltot sem tudta felfedezni, a támadás nagyágyújának örmény eredetét szánta. A tyúkperekhez szokott kis vidéki fiskális alacsony értelmi nívója nyilatkozott meg. Még utólag is nevetséges elképzelni, hogy valaki ilyen váddal állhasson ki és tudjon visszhangot kelteni. Ezen a címen a magyar közéleti férfiak tekintélyes részét lehetett volna vádolni, mert idegen hangzású nevük és családi származásuk volt. De Sulyok támadása nem is a józan ész hiányán bukott meg, hanem mint egy sajtóperből kiderült, a felmutatott keresztlevélen, ami egy jámbor erzsébetvárosi kiderült, a felmutatott keresztlevélen, ami egy jámbor erzsébetvárosi örmény pap megtévesztésén alapuló csalási manőver volt. Örményül és nem magyarul állíttatták ki a keresztlevelet s az örmény nyelvben a férfi neve mellé odateszik a „jan” szócskát s így lett Szálasiból Szalasjan. Sulyok annak idején levelet art nekem s felkért, hogy a Szálasi ellen indított harcában álljak melléje. Megvetően csak annyit válaszoltam, hogy csak tiszta fegyverekkel szoktam harcolni!«

Ifj. Tompó László – Hunhír.info