Sorozatunkat szóalkotásunk megismertetésével folytatjuk.

Az -ár, ér
képzőnket sokáig szlávnak tartották egyes tőlük való (kádár) és német (kasznár) jövevényszavak miatt, azonban többségük eredendően magyar: búvár, vezér, jajcsár, kopár, tündér, füzér, névszóiak a solymár, a kondár.

Az -asz, -esz

képzővel létrejött szavaink is régiek és helyesek (dugasz, eresz, horpasz, kopasz, rekesz, tapasz, támasz, válasz), akárcsak

az -ék, a –dék, -adék, -edék-, -lék, -alék, -elék, -aték, -eték

által képzett szók, melyek általában a cselekvés eredményét, néha eszközét, helyét fejezik ki (reszelék, festék, veríték, hajlék, nemzedék, mérték), sőt a játék például a képző háromféle működését egyesíti: a cselekvést (játszás), eredményét (játszma) és eszközét (játékszer).

Az -ál, -él, -al, -el-lel képezzük:

födél, kötél, fonal, halál, vonal, lepel, huzal,

az -adal, -edel-lel:

eledel, viadal, a -tal, -tel, -atal, -etel-lel: étel, ital, tétel, hitel, hivatal, ravatal,

az -aj, -ej-jel

-g képzős hangutánzó igékből képzünk főnevet: kacag-kacaj, morog-moraj, zsivaj, röhej, dörej, zörej,

a -tyú, -tyű-vel:

kallantyú, billentyű, fogantyú, töpörtyű, szivattyú: rendszerint eszköznevek,

az -m-mel

az álom, villám, öröm, szemérem, állam, sőt a szellem, dallam, jellem szavunkat is ezzel alkotjuk:

a szellem a középkori szellet (spiritus) és a közismert szellő szóból kitűnik a szell (belőle lett a szelel), mint a szellem szabályos igei alapszavát,

a dallam a dallás szóból ered, amely a költői nyelvben is használt dall (Aranynál: dallanék: ebből ered a dalol) igére utal,

a jellem pedig a jelel-ből lett jell (a jellem töve).

FŐNÉVKÉPZÉS NÉVSZÓBÓL

A -ság, -ség-gel

alkotott szavaink kifejezhetnek

1. tulajdonságot (műveltség, szépség, emberség),
2. állapotot (egészség, fáradtság, tétlenség),
3. gyűjtőfogalmat (katonaság, társaság, magyarság),
4. időtartamot (minisztersége alatt)
5. eszközt (orvosság)

Elvont főnevet is képezhetünk belőlük:

tehetség, vereség, segítség

Az -ász, -ész

képzőből háromféle van:

1. igéből igét (markol-markolás, hever-heverész),
2. névszóból igét (hal-halász(ik), egér-egerész(ik)),
3. névszóból névszót (vad-vadász, kert-kertész)
alkotó.

Kazinczy köre elterjesztette képzőnk

az -onc, -önc, a -nok, -nök, – a -da, -de:

küldönc, lelenc, bérenc, kéjenc, ínyenc, írnok, látnok, főnök, ügynök, gondnok, hivatalnok, elnök, iroda, varroda, szálloda, uszoda, óvoda, nyomda, csúszda, öntöde, sütöde, dalárda, lovarda.

Az idegen -ista képző egészen meghonosodott (gimnazista), de számos esetben mellőzhető:

futballista: labdarúgó
csellista: csellóművész
kapitalista: nagytőkés, tőkepénzes.