Aligha van tanulságosabb néplélektani tanulmány az eleink Istenhez, hazához, természethez való viszonyát felfedő sírfeliratoknál.

Az Olt vidék sírkövein például az alábbi feliratokra lettem figyelmes.

E tölgyfának árnyékában
Hős Saláta Imrének
Nyugszik teste sírjában.
Vége dicső létének.
Ő volt, aki elől ment,
ha hátrált a regiment.

Ejnye, komám, Kanál Vendel,
Hogy elbánt a halál kenddel.
Dehát ez már régi divat,
Hogy így jár, kit az Úr hivat.

Hosszú, zajos élet után
Itt pihent meg Száva Stefán.
Körülveszi most a béke,
Nem üldözi felesége.

Itten nyugszik Balogh Döme,
Ráesett a malom köve.
Mire észrevette volna,
Holtan mászott ki alóla.
Eleget járt a lábán,
Most nyugoszik a hátán.

Itt nyugszik egy kéményseprő,
Akit megölt a borseprő.
Mert berúgott keményen,
S kiugrott a kéményen.

Itt nyugszik egy kis Ökröcske,
Ökör András gyermeke,
Az Úristen nem engedte,
Hogy nagy Ökör váljék belőle.

Vala nevem Bodó Ferke
Elnézésből vertek fejbe.
Mert hát, akik nekem estek,
Zöld Pistára leselkedtek.
Leütének engem végül,
S így haltam meg szívességbül.

Boldogan halt Bálint Vince,
Ivás közben rogyott rá a földes pince.

Itt nyugszik kis Kovács Ferkó
Kit agyonrúgott egy pejkó.
János volt a neve szegény szánandónak,
Csak a vers kedvéért íratott Ferkónak.

Jó szomszédom vala Pál,
Csakhogy mindig kalapál.
Egyszer csak meghala Pál,
Többé már nem kalapál,
Rá van írva: vala Pál.

Látta nagy Napóleon fertelmes seregét,
Ette a nagy ínség keserves kenyerét.
Az nagy döghalál is neki meg nem árta,
Egészségbe hótt meg, mikor nem is várta.

Szűzen tért sírjába a jámbor Nagy Zsuzska,
Siratják fiai: Pista, Sándor, Gyurka.

Asztalos Gizella nyugszik itt
E magányos sírba temetve,
Először történik meg vele,
Hogy senki sem fekszik mellette.

Nagyon pukkant a gyufagyár,
Esett benne sok ezer kár.
Basa Tamás éppen akkor
Sétált ott a múlt tavaszkor.
Egy nagy kő esett fejére,
Ő meg attól tenyerére,
S mire felállhatott volna,
Már bent volt a koporsóban.

Itt nyugszik Csorba,
Disznótorba verték orrba
18 éves korba.

Mihály András volt a nevem,
Amíg éltem.
Mikor nem reméltem,
A hídról leestem,
S a nyakamat szegtem.
Isten bocsássa bűnöm,
Aki részeg, otthon üljön.

Itt nyugszik Puki Pál.
29 éves.
Rászakadt a méhes.
Ilyenképpen vágta képen
a mestergerenda.
Áldás poraira.

Itt nyugszik Pesti,
Ki e sírból les ki.
Nem kell neki túrós csusza,
Mert már rég a sírba csúsza.

Míg szeredán este vígan ette a tököt,
Szegény még sem érte meg a csütörtököt.

Itt nyugszik Szücs Kata
Erényes szűz leány.
Siratja egyetlen
Kicsi fia: Mihály.

Ki e sírban, kék ingbe, gatyába
40 esztendőt volt Kabának gulyása.
Ismerte a falu apraja és nagyja
Azért nincs is neve ide kifaragva.

Ifj. Tompó László – HunHír.info