Mohácsy Károly és Vasy Géza országszerte használt, tizenkettedik évfolyamos középiskolai irodalomtankönyvében Szabó Lőrinc sem kerülte el az akadémiai körök megparancsolta megvesszőztetést „politikai tévelygéseiért”.

Rovatomban korábban már ismertettem klasszikus költőnk mellőzésének okát: németországi útirajzaiban Hitler beszédeiről elismerőleg nyilatkozott, ami ítészeink szerint akkor is bűn, ha nem annyira Hitler beszédeinek tartalma, mint inkább stílusa váltott ki belőle csodálatot.

A szerzőpáros szerint sem kaphat egykönnyen feloldozást, amiért „a hatalom is megbecsülte”, hiszen „1938. augusztus 22-e és 29-e között Horthy Miklós sajtókíséretének” volt a tagja Németországban, mi több, „1939. április 28-a és május 4-e között ugyanilyen minőségben kísérte el a német birodalomba Teleki Pál miniszterelnököt”.

„Politikai tévelygéseinek nem elsősorban jobboldali meggyőződése, sokkal inkább világnézeti függetlensége, közömbössége, politikai el nem kötelezettsége volt az oka.” – olvasom alább, remélve, hogy e mondatot csak beleszerkesztik majd a „Liberális aranyköpések” című díszalbumba. „Szerepeket ajánlottak fel neki, s ő ezeket elfogadta” szegény: „politikailag legvitatottabbnak tartott cselekedete az volt, hogy 1942 októberében elutazott Weimarba, részt vett a Költői napokon, és szerepelt az Európai Íróegyesülés – afféle ellen-Pen kongresszus – rendezvényein”. Nem is maradt következmények nélkül: „1945, a háború vége Szabó Lőrinc számára a számadás és a felelősségre vonás idejét hozta”.

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem jeles tankönyvíróink leginkább a politológusokra emlékeztetnek, akiknek feladata, hogy elmagyarázzák a plebsznek, mitől végbéltermék a csokoládé és fordítva. Egzisztenciális következmények nélkül, természetesen.

Ifj. Tompó László – HunHír.info