1904. december 9-én született Pólán vitéz Horthy István gépészmérnök, repülőfőhadnagy, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó helyettese, akinek pályájára, különös tekintettel 1942. augusztus 20-án bekövetkezett életáldozatára, vitéz Zerinváry Szilárd főhadnagy versével emlékezünk.

Költeménye eredetileg a Csendőrségi Lapok 1942. szeptember 1-i számában jelent meg.

Lehullt egy Turul

vitéz nagybányai Horthy István hősi halálára

Zúg, viharzik az ezeréves bánat
Alpári réten és a Don felett…
Legendák fáján szent virágok nyílnak:
Vitézség, hit és hazaszeretet.

Az örök magyar örök harcát látom
Tengeren, lovon és felhők között,
Mert minket minden kihullott piros vér
Még forróbban e földhöz kötözött.

Mások dölyfösen nőttek a magasba,
Mi rügyezéskor kaptuk a vihart!…
Van-e hazánkban talpalatnyi föld is,
Melyet hősi vér sohasem takart?

És van-e szív, mely vészt még sose látott,
Kéz, mely ökölbe soha sem szorult?…
És melyik nemzet jövőjét dajkálja
Ilyen szikrázó szent fénnyel a múlt?….
.
Te is elmentél karddal és kereszttel:
Poklok farsangja támadt Ellened…
De lőporfüstön és ködön keresztül
Új horizontot látott a szemed.

Acélmadarad felvillant az égen,
Milliók szeme, szíve követett…
Elől szálltál az új honfoglalásban
Őseink-járta vad puszták felett.

…De egy hajnalon a Nap is elsápadt:
Lehullt a Vezér: lobogó hitünk!
Bukásoddal is győztél Horthy István:
Eszmét, utat és célt mutatsz nekünk.

Messzebb repültél összes álmainknál,
De a legenda véget most sem ért:
Vérszövetséget kötöttél fajoddal
És Istenünkkel a győzelemért!

A lelked máglya lesz a magyar égen,
Turáni varázs, hősi glória!
Szent jeladás, míg ősi örökünkért
Magyar vérnek s könnynek kell folynia.

…Zúg, viharzik az ezeréves bánat,
A föld sirat egy hőst, egy büszke kart…
De fent az égben diadalkapukkal
Várják az örök, harcoló Magyart!…

Ifj. Tompó László – Hunhír.info