A klasszikus értékek, mindenekelőtt a vallási hagyományok és a nemzeti jelképek szembeállításában jeleskedő, önkritikát hírből sem ismerő erkölcsi ítélőtáblák közül a rovatomban a „Fóbia a horogkereszttől és az Árpád-házi lobogótól” címmel megjelent írásomban megidézett B. Élthes Eszter legújabb, honlapja fórumán közzétett, történelmi szimbólumaink (mindenek előtt az Árpád-sávos lobogó) és hordozói iránti legújabb ellenszenv-nyilvánítását nem hagyhatom szó nélkül.

„Ha én szeretem a piros szegfűt, és a lakásomban sok helyre kiteszem, az senkit nem zavar, még a vad fideszeket sem. De ha én egy választási kampányra piros szegfűvel megyek, akkor ezzel egy bizonyos párt iránti szimpátiámat fejezem ki. Tehát nem mindegy, hogy egy bizonyos szimbólumot hol, mikor, mire használok.” – írja Eszter asszony.

Eddig úgy tudtam, hogy a vallási vagy etnikai hovatartozást kifejező szimbólumok a lélek archetípusai, függetlenül tértől és időtől, párttól, mozgalomtól, szimpátiától vagy antipátiától, miként attól is, hogy éltek-e vele vissza vagy sem. Eszter asszony szerint persze ez is másként van: miután megnyugtatja olvasóit, hogy ő aztán nem zsidó, és senkije sem halt meg „abban a bizonyos időszakban” (?), kifejti: „Igenis provokációnak tartom, hogy most egyszerre mindenütt ez a zászló jelent meg.” Szóval mindenütt, meggyalázva a „bizonyos időszakban” a nyilván a „gaz nácik és nyilasok” által a „Dunába lőtt” vagy németországi „haláltáborokban” „elgázosítottak” dollármilliárdos, lakóparkos, országokat zsebre vágó túlélőit, akiket nagyon megért, amiért vérig sérti őket a piros-fehér szín, mi több, úgy gondolja, hogy „a jóindulat jele lenne”, ha reájuk való tekintettel nem lobogtatnánk jelenlétükben, ugyanis „akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni”. Amúgy lehet bárhol, csak nála nem, amiért „tapintatlanság”, pláne ha olyanok teszik, akik közül sokan „’90 előtt nagyon jól megvoltak a rendszerrel”.

Kár, hogy nem nevesíti, kikre gondol, miként az is, hogy a jelek szerint nincs tudomása arról sem, hogy a héberségüket eltitkoló neofitákat a köznép régente egyszerűen „zsidólikusok”-nak nevezte. Közölt „érvelése” alapján nem lehet, hogy ha test szerint nem, lélek szerint azonban mégis csak közéjük tartozik ő is?

Ifj.Tompó László – HunHír.Hu