Június 4-én nemcsak második Mohácsunkra, Trianonra emlékezünk, hanem a létrejöttében döntő szerepű 1919-es 133 napos patkánylázadásra is, a zsidó vérszomj áldozataira.

„1919. június 4-én, amidőn a vörös rémuralom átka alól életük kockáztatásával akarta megszabadítani a magyar hazát egypár lelkes, rettenthetetlen férfiú, Horváth Viktor is közöttük volt. Az ellenforradalmat vérbe fojtották a terrorista martalócok, s akiket el tudtak fogni, kínpadra vonták. Horváth Viktort menekülés közben érték utol, s agyba-főbe verve szállították be a gyűjtőfogházba. Százöt napig lebegett élet és halál között, s hogy nem végezték ki a pribékek, csak annak tulajdonítható, hogy a borzalmas sérülése miatt jártányi ereje sem volt, s folyton azt várták, hogy összetört teste amúgy sem bírja ki a halállal való küzdelmet. Horváth Viktor sohasem lett többé ép ember. Teste nem tudott meggyógyulni, de lelke ép volt halála pillanatában éppúgy, mint akkor, amidőn félelmet nem ismerve, egy maroknyi derékkel szembe mert szállni a nemzetet porba sújtó, a becstelenséget legfőbb erénnyé tevő, állig felfegyverzett söpredék hatalmával. 1936. március havában szólította magához a Teremtő.”

Így számol be a tragédiáról Luzsénszky Alfonz (1876-1946) katolikus teológus, újságíró „A zsidó nép bűnei” c., 1945-ben indexre került tanulmányában (Bp. 1940. Szerző kiadása-Paulovits Imre Könyvnyomdája, 44-45. old.). Más forrásból nem tudunk az iménti esetről, így a mindmáig legteljesebb 1919-es „martirologium”-ból, olysói és héthársi Gabányi János ezredes művéből sem (Mártírjaink. Az „őszirózsás” forradalom és a proletárdiktatúra áldozatainak meggyilkolása, lelki és testi megkínzása. Bp. 1922. Honvédelmi Sajtóvállalat).

Egyébként a Talmud keresztényekre vonatkozó részeit magyarra fordító (emiatt az érintettek részéről 1924-ben perbe fogott, de tolmácsolását hitelesnek elismerő szakértők közbenjárására végül felmentett) Luzsénszky maga is áldozatukká vált: a „Népbíróság” 1945. október 2-án idézett tanulmányáért vagyonelkobzásra és tíz év börtönre ítélte, amit a „Népbíróságok Országos Tanácsa” 1946 márciusában három évre csökkentett. További sorsa ismeretlen.

Ifj.Tompó László – HunHír.Hu