Erdélyi József, Moldova György és Kodolányi János urbánusokat leleplező gondolatait Féja Géza 1945-ben tiltólistára került, mindmáig elhallgatott tanulmányának (Magyar irodalomszemlélet. Bp. 1943. Magyar Élet) igazságaival egészítjük ki. Féja Géza (1900-1978) nemcsak három kötetes, elsősorban a méltatlanul elfeledett régi magyar irodalom megismertetését, megszerettetését célul kitűző három kötetes irodalomtörténetével (Régi magyarság, A felvilágosodástól a sötétedésig, Nagy vállalkozások kora) válik ki egyetemes magyar gondolkodóink közül, hanem (a Veres Péter szerkesztette „Magyar Társadalomtudományi „Könyvtár”-sorozat 4. köteteként megjelent) irodalomszemléleti tanulmányával is, amely nemcsak egy leendő magyar irodalomoktatás alapelveit foglalja magában, hanem általános nemzetnevelési útmutatóként is szolgálhat minden jövendő népművelő számára.

Babitscsal szemben, Szabó Dezsőhöz és Németh Lászlóhoz hasonlóan, elfogadhatatlannak tartotta az urbánus szemlélet szülte, a költőink-íróink vallást, erkölcsöt, nemzetet formáló gondolatainak bemutatását és értékelését elhanyagoló vagy egyenesen elhagyó irodalomtörténet-írást, az „urbánus cinizmus”-sal a filozófiai vizsgálódást filológiai kutatásokra cserélő „akadémizmus”-t (3-4. old.): „A múlt század [a tizenkilencedik – Ifj. T. L.] végén és a XX. század elején elburjánzott filológiai kutatás azt vizsgálta, hogy milyen nyugati írók és áramlatok hatottak reánk: önmagában véve hasznos folyamat lett volna ez a vizsgálódás, ha ugyanakkor feltárják irodalmunk eredeti gyökereit, alapvető élményeit és kelet-közép-európai kapcsolatait is. Ilyen átfogó kutatómunka tette volna lehetővé, hogy eredeti mondanivalónk megállapításánál tévedésbe ne essünk. Filológiánk azonban megrekedt a nyugati hatások kutatásánál és egyoldalú, tehát torz képet rajzolt irodalmunkról. Azt már nem vették észre, hogy a külső hatás, a kulturális inger milyen eredeti elemeket hívott elő lelkünkből és szellemünkből. Ha valaki ennek az egyoldalú kutatómunkának végtelen lomtárába alaposan beletekint, azt hiszi, hogy a magyar író tevékenysége külső irodalmi hatások habzsolásában merült ki s irodalmunk legfőbb létjogosultsága a Nyugat kulturális áramainak hűséges utánzása.”

Abban is igaza van, hogy irodalomtörténet-írásunk és általa közgondolkodásunk mostohasorsa juttatta „a magyar irodalomnak nem egy elsőrangú kútfőjé”-t, mint Ipolyi Arnoldot, akiben a szakkritika „mindmáig csupán ’kitűnő műtörténészként’ szemlél s csak félvállról említi ’Magyar Mythologiá”-ját, mely ősiségünk páratlan értékű kútfője”, vagy Kálmány Lajost, aki „ősvallásunk és ősköltészetünk nagyszerű sáfára”, továbbá Bornemissza Pétert, Vitkovics Mihályt, Tolnai Lajost, Zilahy Károlyt stb. Lesújtóan nyilatkozik hivatalos irodalomtörténet-írásunkról (7. old.): „Az irodalomtörténet tele volt lomokkal, a lomtár pedig porban pusztuló értékekkel.”

Féja azonban nemcsak tükröt tett szakkritikusaink elé, hanem utat is mutatott, kilenc pontban összefoglalva „azokat a szempontokat, melyeket a jövendő magyar irodalomtörténetének követnie kell”: 1. az „ómagyarság” ősműveltségét bizonyító népköltészeti-néprajzi emlékeink minél teljesebb kiadása, a rokon népekével egybevetve őket, kelet-európai és ázsiai „hungarológiai kutatómunka” végzése, 2. a kelet-európai népekhez fűződő kapcsolataink alaposabb tanulmányozása, a magyar-török, magyar-lengyel és magyar-délszáv szellemi kapcsolatok felderítése, 3. a magyar irodalom „minden fontos emléké”-nek kritikai kiadása, különös tekintettel régi költőinkre, íróinkra, 4. az idegen (leginkább az antik vagy nyugat-európai) hatások kimutatása helyett a „sajátságos, eredeti magyarság keresése”, 5. nemzeti klasszikusainknak az 1867 utáni liberalizmus szellemében az oktatásban elhallgatott, könyvesboltjainkból hiányzó műveinek kiadása, tanítása, 6. a táj, a közösség természete és történelme mélyebb ismeretének irodalomszemléletünk szerves részévé tétele , 7. az irodalmi művek megértéséhez tartalmuk társadalom- és népiségtörténeti hátterének megvilágítása, 8. a az eddig elhanyagolt népköltészet alapos tanítása, a népdalgyűjtő műhelymunkának az egész országra való kiterjesztésével, 9. a XIX-XX. század fordulójának szellemi légkörét megmérgező nyelvromlás , a sajtót átható „zagyva keveréknyelv” anyanyelvünk esztétikai szépségeivel és logikus készségével az oktatás és könyvkiadás minden szintjén megfelelő kiadványokkal és szakemberekkel történő felszámolása.

Ezután végigtekintett irodalomtörténeti gondolkodásunkon, rámutatva a humanizmus, reneszánsz, laikus vallásosság, protestantizmus, a reformáció/ellenreformáció, a kurucság tudat- és művészetformáló elveire, külön kiemelve sorsdöntő XVI-XVII. századi költőink-íróink szerinte nyolc csoportját (38-44. old.): 1. prédikátor (katolikus/protestáns énekköltők), 2. katona (Balassa/Balassi, Zrínyi, 3. vándorlantos (Tinódi), 4. emlékíró (Bethlen Miklós, Cserei Mihály), 5. művelődésszervező („a ’nagy magyar terv’ hordozója, Apáczai Csere János, aki a szétomló erdélyi fejedelemség romjai flött megteremti a szellemi Magyarországnak, a virtuális magyarságnak a tervrajzát”, Széchenyi „őse”-ként, „életfutáraként”), 6. bujdosó/utazó (Szepsi Csombor Márton, Misztótfalusi Kis Miklós), 7. rabének-költő (Bónis Ferenc), 8. deák (fejedelmi, főúri udvarokban szolgáló író vagy költő). Nem az egyoldalú műfajismertetéseken, hanem mindenekelőtt a bölcseleti-társadalmi, táj- és népismereti műveltségen alapuló, vagyis a szó eredendő értelmében szellemtörténeti módszerrel mutat rá különösen a kiegyezés utáni, „tatárjárás”-sal felérő évtizedeink magyartalanságaira, népi értékeink semmibevevésének tarthatatlanságát, a gettólakók asszimilálhatatlanságának okait hangsúlyozva, levonva belőlük a következtetést (86. old.): „A zsidóság a hozzája kapcsolódott magyarságtöredék segítségével hamis irányba tereli sorskérdéseink értelmét és olyan fokú eszmei kisajátítást s fogalmi zűrzavart rendszeresít, mely a gyengébbeket okvetlenül megzavarja.”

Amiért nem lehetünk eléggé hálásak Féjának, az, hogy könyve végén felsorolja mindazon műveket (87-100. old.) , melyek „szellemünk egészének lényeges részei, tehát minden iskola, közintézmény, közkönyvtár és minden művelt magyar ember könyvespolcán helyet kellene foglalniok” (jelezve, hogy melyik mikor jelent meg, éppen kapható-e: ezen megjegyzéseit ezennel elhagyjuk, mivel közülük sok azóta megjelent, ami persze nem jelenti azt, hogy egyben közismertté is vált volna), vádolva könyvkiadóinkat, sőt irodalmi és tudományos világunkat is, amiért nem vagy alig gondoskodnak klasszikusaink kellő kiadásáról. Tekintettel arra, hogy az elmúlt húsz évben sem született nemzeti alaptanterv, amely naprakészen tájékoztatná elsősorban a tanárokat, mit tanítsanak irodalmunkból, történelmünkből, álljon itt számukra – és persze a „művelt közönség” számára is – változatlanul iránytűként az ő jegyzéke, amíg nem készítünk teljesebbet.

A Névtelen jegyző, Kézai Simon, Márk barát krónikája
Julianus barát útleírása
Példáink és legendáink
Középkori verseink gyűjteménye
Magyar humanisták válogatott művei (Janus Pannonius, Taurimus Dózsa-eposzának fordítása stb.)
Magyar mondák tára
Temesvári Pelbárt művei
Bornemisza Péter művei (Tragédia magyar nyelven, Ördögi kísértések, versei, prédikációi)
Báthory István prózai zsoltárai
Méliusz Juhász Péter művei (különösen prédikációi)
Dávid Ferenc művei
Heltai Gáspár művei (meséi, Bonfini krónikájának átdolgozása)
Benczédi Székely István: Krónika e világnak jeles dolgairól
Szkhárosi Horváth Andás versei
Szegedi Kiss István versei
Korai (XV-XVI. századi) zsoltárírók énekei
Világi versek a XVI. századból
Tinódi Lantos Sebestyén versei
Históriás énekeink (XVI-XVII. század)
Széphistóriáink (mindenekelőtt Gyergyai Alberté Argyrus királyfiról)
Ilosvay Selymes Péter: Az híres-neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedetiről és bajnokságáról való história
Hitvitázó drámáink (XVI-XVIII. század)
Komédia Balassa Menyhárt árultatásáról
Balassa/Balassi Bálint művei
Brodarics István: De conflictu Hungarorum
Szerémi György emlékirata Magyarország romlásáról
Werbőczi István Hármaskönyve
Istvánffy Miklós: Magyarország története
Latin nyelvű magyar költészet (XVI. század)
Veresmarti Mihály megtérésének históriája
Pázmány Péter művei
Alvinczi Péter munkái
Geleji Katona István munkái
Medgyesi Pál művei
Apáczai Csere János művei
Szalárdi János Siralmas Krónikája
Kemény János fejedelem önéletírása
Bethlen Miklós önéletírása
Szepsi Csombor Márton: Europica Varietas
Misztótfalusi Kis Miklós Mentsége
Katolikus és protestáns vallásos énekek (XVI-XVII. század)
Szenczi Molnár Albert művei
Thaly Kálmán: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok
Vásárhelyi Daloskönyv
Mátray Kódex (régi magyar versek)
Szencsey Kódex (régi magyar versek)
Bocskor Kódex (régi magyar versek
Régi magyar versek a Sárospataki Könyvtárban
Thaly Kálmán: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalmához
Históriás énekek (XVII. század, pl. Farkas János éneke Vitéz Kádár Istvánról )
Kőröspataki János éneke Lupuj vajdáról
Névtelen énekszerző verse Czeglédi Istvánról
Haller János Hármas Históriája
Zrínyi Miklós művei
Gyöngyösi István művei
A XVII. század latin nyelvű magyar irodalma magyar fordításban
Árva Bethlen Kata önéletírása
Verestói György halotti beszédei
Cserei Mihály Históriája
Apor Péter emlékirata
Bod Péter: Magyar Athenás, Szent Hilárius
Faludi Ferenc művei
Magyar felvilágosodottak, jakobinusok röpiratai, társadalompolitikai munkái
Mikes Kelemen művei
II. Rákóczi Ferenc vallomásai, emlékirata
Bessenyei György művei
Gvadányi József művei
Orczy Lőrinc versei
Baróti Szabó Dávid versei
Barcsay Ábrahám versei
Batsányi János versei
Dayka Gábor versei
Földi János Magyar Grammatikája
Verseghy Ferenc művei
Énekgyűjtemények (XVII. század, pl. a „Szíveket újító bokréta”)
Gulyás József: A sárospataki kéziratos népmese-gyűjtemény
Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások
Kármán József művei
Iskoladrámáink
Történetíróink (XVIII. század: Bél Mátyás, Pray György, Katona István stb.)
Hajnóczy József művei
Bölöni Farkas Sándor művei
Kazinczy Ferenc művei (főleg „Fogsága naplója” és levelei)
Csokonai Vitéz Mihály művei
Kisfaludy Sándor fogságában írt naplója
Kisfaludy Károly művei
Berzsenyi Dániel művei
Kölcsey Ferenc művei
Vörösmarty Mihály művei
Vitkovics Mihály művei
Fazekas Mihály művei
Régi népköltési gyűjtemények (Szirmay Antal: Népdalok és egyéb versek gyűjteménye (1812), Pálóczi Horváth Ádám Ó- és új mintegy ötödfélszáz ének, Gaal György: Märchen der Magyaren, Mailáth János: Magyarische Sagen und Märchen, Sárospataki énekeskönyv)
Katona József művei
Kecskeméthy Aurél művei
Pulszky Ferenc: Életem és korom
Szemere Bertalan művei
Széchenyi István művei
Táncsics Mihály művei
Wesselényi Miklós művei
Kossuth Lajos művei
Deák Ferenc beszédei, cikkei
Kemény Zsigmond művei
Zilahy Károly művei
Horváth Mihály művei
Reguly Antal hagyományai
Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia
Szalay László: Magyarország története
Petőfi Sándor művei
Eötvös József művei
Arany János művei
Madách Imre művei
Kriza János művei
Bajza József művei
Tompa Mihály munkái
Erdélyi János: Népdalok és mondák, Magyar közmondások könyve, Magyar népmesék
Mátray Gábor: Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye
Merényi László: Eredeti népmesék (1861)
Merényi László: Sajóvölgyi eredeti népmesék (1862)
Merényi László: Dunamelléki eredeti népmesék 1863)
Pap Gyula: Palóc költemények
Színi Károly: A magyar nép dalai és dallamai
A hazai népköltészet tára (és nemzetiségeink népköltészete)
Bérczy Károly novellái
Csató Pál novellái
Kuthy Lajos: Hazai rejtelmek, Egy iskolai kaland
Nagy Ignác művei
Pálffy Albert művei
Vajda Péter művei
Vas Gereben művei
Jósika Miklós: Abafi
Teleki László: A kegyenc
Czakó Zsigmond drámái
Obernyik Károly drámái, elbeszélései
Bajza Jenő munkái
Szigeti József munkái
Vahot Imre munkái
Szigligeti Ede munkái
Bartha Miklós munkái
Eötvös Károly munkái
Grünwald Béla munkái
Istóczy Győző munkái
Abafi Lajos munkái és életrajza
Toldy Ferenc munkái
Bodnár Zsigmond tanulmányai
Péterffy Jenő tanulmányai
Gyulai Pál munkái
Pauler Gyula történeti munkái
Herman Ottó munkái
Thaly Kálmán történelmi munkái
Jókai Mór munkái
Mikszáth Kálmán munkái
Arany László: A délibábok hőse
Dömötör János munkái
Komjáthy Jenő versei
Vajda János munkái
Reviczky Gyula munkái
Népköltési gyűjteményeink (kiadta őket: Kisfaludy Társaság) „új kiadása”
Gozsdu Elek művei
Iványi Ödön művei
Justh Zsigmond művei
Török Gyula regényei, elbeszélései
Thury Zoltán művei
Tolnai Lajos művei
Baksay Sándor művei
Petelei István művei
Berczik Árpád művei
Csepreghy Ferenc művei
Tóth Ede művei
Csiky Gergely művei (főleg „Az Atlasz-család” c. regénye)
Gárdonyi Géza művei
Ambrus Zoltán művei
Ady Endre művei
Kaffka Margit művei
Juhász Gyula művei
Bányai Kornél művei
Tóth Árpád versei
Kosztolányi Dezső minden műve
Krúdy Gyula művei
Balázs Ferenc művei
Kálmány Lajos összes tanulmányai (népköltési gyűjtései)
Jakubovich Emil tanulmányai
Gombocz Zoltán válogatott tanulmányai

Ifj.Tompó László – HunHír.Hu