Hazánk utolsó törvényes (1944-ben Szent Koronánkra esküt tevő) államfője (1938-ban papírra vetett) gondolatai aligha voltak időszerűbbek, mint ma, Európának nem Oswald Spengler megjövendölte, hanem Patrich Buchanan megérezte halálakor: „Minden igaz ember számára eljön a nagypéntek: minden igaz nemzet számára eljön a nagypéntek. A lényeg ez: vállalja-e nagypéntek minden kínszenvedését és megvan-e a feltétlen hite a feltámadásban? Ha nincs: ember és nemzet a megalkuvás mezején elbukik. Ha megvan: ember és nemzet megdicsőül a nagyság, boldogság és dicsőség Hazájában. Ember és nemzet élete: nagypéntekek és feltámadások sorozata. (…) Milyen üres lehet az olyan ember és nemzet élete, amelyek nem ismerik a nagypénteket és feltámadást, nem ismerik és nem ismerik el, nem hisznek bennük.”

Nem árt ma erre gondolnunk, emlékezve Krisztus életáldozatának magyar nemzeti hordozóira, így mindenekelőtt gróf Zrínyi Miklósra, gróf Széchenyi Istvánra, Istóczy Győzőre, Bartha Miklósra, Prohászka Ottokárra, Mindszenty Józsefre, második világháborús doni, budapesti, székelyföldi, mi több, minden ismert és ismeretlen hősünkre, akiknek élete igazolta Batsányi János (1763-1845) igazságát (Biztatás):

A hazáért élni, szenvedni s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni,

Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért, bár míg élsz, sokan nem kedvelnek
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.

A nagy ókori keresztény hitvédő, Quintus Septimius Florens Tertullianus (Kr. u. 150 -230) nem hiába vallotta: „semen est sanguis Christianorum”, vagyis a Krisztus-követők vére mag, és hogy mennyire, mutatja a Krisztus születése utáni első három évszázad Őt követőinek minden képzeletet felülmúló testi-lelki megkínzása közti helytállása (ennek részleteit összegzi Marx Ignác: A katolikus Egyház története. Fordította Bilkei Ferenc. Székesfehérvár, 1932. Debreczenyi I. ny. 47-63. old.), illetve közmondásunk, miszerint „teher alatt nő a pálma”, és létigazságaink politikusainknál ezerszer hitelesebb megszólaltatói közül költőink sorából Juhász Gyula hitvallása (Könyörgés szabadulásért):

Vérüket ontották, könnyüket öntötték,
Akik szent hazánkat igazán szerették.

Ennek jegyében kívánok olvasóimnak, legyen bármennyire is keserves jelenünk, hiteles főpásztorok útmutatása helyett Süllős Lenke, a magyar nagyasszonyok egyike vallomásával (Szent hungarizmus, égi fénysugár) áldott magyar húsvétot:

Ország-világ legyen bár ellenem;
Ne nézzenek rám fentről csillagok,
Én mégis meggyötört és megtiport
Hazám imádó gyermeke vagyok.

Ne legyen bár térképen sem szegény
Országom drága, szent alakja már,
Legyen a szíve két országa között
Emberi kézzel meghúzott határ;

Szívemnek lüktető szava, s agyam,
E lázas, vágyó, bosszús akarat,
És szemeimnek halványuló fénye
Elkárhozottan is magyar marad!

Oh, akik éltek széles e világon,
Ti sok-sok nyelvű, boldog emberek,
Kiknek még célotok van és hazátok,
E hitemért meg ne ítéljetek!

Mikben ti éltek, szerettek, daloltok,
Folyó, síkság és büszke hegyorom,
Otthon, haza – mindez nincsen nekem már;
Hazámat a szívemben hordozom…

Vagyok a földnek gyarló pora, rögje;
Hitem a föld, a drága anyaföld!
De mindhiába szenvedek és várok,
Életem fája tövestől kidőlt!

Nem hajt virág elhervadt, száraz ágon,
Gyümölcsöt sem hoz aszó, bús karó;
Az én sorsom a szürke géppé-vállás,
Egyedüllét és emigráció.

Vagyok egy Eszme örök siratója,
Mit ma üldöznek és megtiltanak:
Meg nem szûnô zaj, el nem hajló sírás,
Halott völgyben folyton-zúgó patak!

Vagyok egy Eszme megszállottja: lelkem
A síron túl is győzelmére vár;
Vad eszmék közt, vont szent Középarányos;
Fajtám szerelme, égi fénysugár!

Melyben ha vétsz, ha megtévedsz, Te, Testvér
Halk lépteimmel utánad megyek,
Hogy téves úton kezed megragadjam
és szent utamra visszavigyelek.

…melyben ha sírsz, országutak szegénye,
Harcoktól csonkán, bénán, betegen,
Kis hajlékomat Tevéled megosztom,
És meggyógyít majd nagy szeretetem…

Vasárnaponként, ha templomba viszlek,
Magyar Hiszekegy lesz legszebb imám,
S korona helyett arányló kalász – és
Magyar mellényke lesz Szűz Márián…

… s ha mégis minket bántani akarnak,
Kintrôl, idegen zsarnok hatalom,
Hívó turáni vész-karddal kezemben
Felharsan zengő csatariadóm!…

A síron túl is győzelmére várok!
És velem várnak százak, ezrek,
Szent révbeérés, vágyott Hungarizmus,
Mit látnak, látnak már s megértenek!

…Ország-világ legyen bár ellenem,
Ne nézzenek rám fentről csillagok;
Legyen, mit hirdetek, halálos vétek,
És rettegés a zsarnokok szívének:

Ha e világon bűn magyarnak lenni,
Én mindörökre bűnös maradok!

Ifj. Tompó László – HunHír.Hu