Nem mernék rá vállalkozni, hogy megszámoljam, hány keresztényt távolítanak el a templomtól az eredendően késsel megkereszteltek, most viszont csoda történt: a párizsi Notre Dame székesegyházban Rivon Krygier rabbinak a párizsi érsek, Andre Vingt-Trois jelenlétében tartott nagyböjti beszédét rózsafüzér imádsággal szakították meg a csak vízzel megkereszteltek. (A kép illusztráció)
Erről tudósít – a francia katolikus napilap, a „La Croix” híradása nyomán – egy hagyományhű katolikus honlap (www.kath.net – 2010. március 22), amelyből kiderül továbbá, hogy a „rendzavarók” a Szent X. Piusz Papi Testvériséghez tartozó hívek voltak, akik elérték, hogy a rabbit a sekrestyébe szorították, még ha a biztonsági őrök ki is szorították őket. A Piusz-Közösség francia főnöke, Regis de Cacqeray egyenesen megköszönte a hívek helytállását, és a „La Porte Latine” internetes honlapon közölte: Párizs székesegyháza „se nem zsinagóga, se nem szabadkőműves-templom”.
Van jele tehát az ébredésnek, még ha nem is nálunk. Ott tartunk ugyanis, hogy az átlag hívek, nem utolsósorban a Második Vatikáni Zsinat (1961-1965) óta egyházi berkekben eluralkodott liberalizmusnak köszönhető elégtelen hitoktatás miatt, már nem is tudják, mi a különbség a templom és a zsinagóga között, így kénytelen vagyok Hunhír-ötpercben részesíteni őket.
A templom „a nyilvános istentisztelet, jelesül az áldozat bemutatására, a hívek egyetemességének szolgáló épület” (Katolikus Lexikon. Szerkesztette Bangha Béla SJ. Bp. 1933. Magyar Kultúra, IV. köt. 329. old.). A hangsúly az áldozaton van, Krisztus keresztáldozatán, amelynek vérontás nélküli megjelenítése a szentmise. Erre való a templom, nem másra!
A zsinagóga ellenben a zsidók („szorosabb értelemben Júda országának népe (4 Kir 16, 6 : 25, 25), tágabb értelemben mindazok, akik (vagy akiknek ősei) Izrael vallás- és államrendszerének hívei” (Katolikus Lexikon, IV. köt. 512. old.), és nem „Isten választott népe”!) szertartásainak színhelye, „amelyben a babiloni fogságot (Kr. e. 586) követő idők óta főleg tóraolvasással és magyarázással, zsoltárénekléssel és imádsággal elégítik ki a hívek vallási igényeit.” (Katolikus Lexikon, IV. köt. 519. old.) Meg persze üzleteléssel párosított fecsejjel, amelytől annyira megborzadt az Örök Főpap, Jézus Krisztus, hogy kiverte onnan őket, amiért azt „a latrok barlangjává” tették (Mt 21, 12-14.).
A párizsi hívek kezében nem volt korbács, helyette az Egyház egyik legszebb imájával, a Rózsafüzérrel védelmezték a szent helyet, a főpapok helyett. Sóvárogva várjuk, mikor történik meg ez nálunk, elvégre alkalomból itt sincs hiány.
Ifj. Tompó László – HunHír.Hu
