Nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy amíg Bartha Miklós, Istóczy Győző, Ónody Géza, Szemere Miklós, Vadnay Andor, Verhovay Gyula, Zimándy Ignác nem győzték elégszer megkongatni a vészharangot hazánk zsidó megszállása miatt, addig Ady zsidóbarátsága határt sem ismert.

Tanulmánysorozatunk terjedelmét meghaladná zsidósággal kapcsolatos alaptévedéseit tartalmazó írásainak további részletes ismertetése, ráadásul így is megkérdezhetik olvasóink, nem volt-e túlzás-e zsidóságot magasztaló írásainak ennyire bőséges bemutatása? „A nagy fának az árnyéka is nagy”, felelhetjük erre Szabó Dezsővel, anélkül, hogy művészetének tényleges szépségeit lebecsülnénk. Műveiben azonban, amint erre bírálói (mindenekelőtt Bartha József, Kovách Géza, Kőszegi László, Kuszkó István, Pintér Jenő, Szász Károly, ifj. Zulawski Andor) egyértelműen rámutattak, ténylegesen több a zsidósággal kapcsolatos tévedés, mint az igazság.

„Csak a szépre” emlékező olvasói talán nem is ismerik végzetes elfogultságát a zsidósággal szemben, amelynek iskolapéldája a „Nagyváradi Napló”-ban (1901. szept. 7.) megjelent cikke a „Czinegéék bölcsességé”-ről (Az Ady-kultusz: magyar öngyilkosság!, 37-38. old.).

„Czinegéék bölcsessége kormányozza ezt az országot. (…) Véletlenül ismerkedtem meg Czinege Józseffel. Jóképű, biztos járású, derék magyar ember. Tiszacsegén lakik. Nagy szégyenkezve mondta el, hogy zsidó úr a gazdája. Ő különben juhász-számadó. Tehát tekintélyes ember. De volt jobb sorban is. Valamikor valami gróféknál szolgált. Most talán juhokat hajtatott ide a nagyváradi vásárra.

De Önök bizonyára azon elmélkednek, mint kerül Czinege József neve ilyen előkelő helyre, hol Széll Kálmánokról, Ugron Gáborokról, de legrosszabb esetben is Pap Miklós, Pfuhl vagy Bordé Ferenc urakról szoktunk egy és más igazságokat elbeszélgetni.

Tessék elhinni, nagy oka van ennek. Ez a Czinege József nem juhász-számadónak termett, hanem magyar politikusnak. Lehet ugyan, hogy a mai magyar politikusok szoktattak bennünket nagyon kicsi, alacsony mértékhez s talán a mai magyar politikusok jó része válnék inkább be a juhász-számadói tisztben. Reám – legkomolyabban olyan hatást tett Czinege József,. Hogy egyénisége, gondolkozása nagyon rokon a Széll Kálmánéval s a vele együtt evező juhász, azaz hon-számadókéval.”

Mi háborította fel Czinege magatartásában?

„– Ugyan, Czinege uram – szóltam hozzá –, hát miért szégyenkezik azon, hogy zsidó úr uradalmában szolgál? Hát rosszabb ember a mostani urasága? Nem bánik jól magával? Nem fizet rendesen?

– Nincs nekem – válaszolta – semmi panaszom. De uram, mégiscsak szomorú dolog, hogy elpusztulnak a régi nemes urak.

– Hát miért fáj ez magának, Czinege? Nem fizeti a mostani uraság pontosan az adóját? Nem gazdálkodik jól? Nem beszél magyarul? Nem elég barátságos, nyájas magukhoz, paraszti emberekhez?

– Jó gazda. Jó magyar ember. Barátságos velünk. De hej, uram, csak szomorú dolog az, hogy elpusztulnak a régi uraságok. Újak jönnek uram a helyeikbe. Meg kell ennek változni. Új kornak kell jönni. Nem szabad elpusztulni hagyni a régi urakat…

Ady – nagykárolyi éveinek tapasztalatait eltemető – következtetése (amelynek pusztán a hangszerelése is Révai József (Kahána Mózes) 1945 utáni irodalompolitikai önkényuralmát idézi fel kísérteties hűséggel):

„Na hát tessék beszélni vele! (…) Hiába beszélek a multról, a ’régi urak’ nagy részének haszontalanságáról. Az új szorgalom, új munka nagy értékéről. Czinege történeti alapon áll, mint Károlyi Sándor, Széll Kálmán s a többi. Czinege új korszakot akar. Jogot, törvényt és igazságot és tenyészpolitikát. Egészen a rátóti iskola. Ám Czinege másban is hasonlít a divatos magyar politikusokhoz. Óvatos és paktumra kész.

– Kérem – mondja Czinege –, azért csak jobb az, hja csendességben vagyunk egymással. Jobb, ha nem veszekedünk. Úgy is eljön, aminek el kell jönni. (…)”

Adyt, míg csípőből tüzelt minden „úri bitang” ellen, az „ország átká”-nak nevezve az uradalmakat, a hitbizományokat, csak azok urait nem ostorozta, mi több, egyenesen az uzsoráskodás ellen a kormány részéről Darányi Ignác támogatta és Egán Ede vezette ruténföldi, az ott élő parasztságot talpra állítani kívánó birtoktelepítési programot kárhoztatta, „szélhámosság”-nak nevezve az „eganizmus”-t, elfeledve, kik az ország urai.

„Czinegéék bölcsessége kormányozza ezt az országot. Czinegéék legeltetik a juhokat, Czinegéék hoznak törvényt, Czinegéék közigazgatnak s Czinegéék cibálnak vissza bennünket az áldott középkorba.”

Bartha József találóan jegyezte meg: „Czinege Józsefet kár volt Adynak annyira lesajnálnia, mer annak történeti szemlélete a birkatenyésztés közben is helyesebbre és magyarabbra fejlődött, mint Adyé a zsidó szabadkőművesekkel és a szociáldemokratákkal való testvéri ölelkezés alatt. Amazé nacionalista, z övé internacionalista.” (Az Ady-kultusz: magyar öngyilkosság!, 38. old.)

Nem állítjuk, hogy nagyváradi, majd budapesti hírlapírósága alatt soha nem tört felszínre belőle írásaiban, verseiben „gyermektartási díjadói”-val szembeni, legtöbbször elfojtott ellenszenve. Vannak ilyen megnyilatkozásai is, amelyekben tényleg kegyetlenül lerántja a leplet róluk, csak ilyenek elvétve akadnak életművében, akárcsak a szociáldemokratákat, szabadkőműveseket és kora keresztényellenes bölcseleti irányzatait megbélyegző gondolatok. Mindenesetre ezek ismertetésére természetesen éppúgy gondot fordítunk a későbbiekben, mint fordítottunk mindmáig elhallgatott tévedései közül a legsúlyosabbak, a zsidósággal kapcsolatosak felfedésére.

Ifj. Tompó László – HunHír.Hu